Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
98 eminentia capitatájával Ízesül, oldalsó felszíne köröskörül szintén porcborítékos, egy kis lateralis darabjának a kivételével ; ez az ulnával alkot ízületet, a neve circumferentia articularis. A fej alatt keskenyebb, kerek átmetszetü, sima felszínü synovialis- sal bevont részlet következik, a nyak, collum. A fej és nyak hossztengelye nem fut az alkar hossztengelyében, hanem ezzel rézsut kereszteződik ; iránya az alkar diagonalis átmérőjével egyezik. A nyak és test határán tompa szögben megtörik a csont. E helyen az ulna felé néző oldalon hosszúkás, ovalis, erős gumó látható : a kétfejű karizom tapadására szolgáló tuberositas radii. A csont fődarabja vagy teste rövid darabon hengeres, alább dorsovolaris irányban mindinkább lelapul és kiszélesedik. Két oldalsó éle van, ezek közé a csont felső felében elől még egy rézsútos taréj helyezkedik'. A két él közül sokkal élesebb az ulna felé tekintő crista interossea, melyen a csontközti hártya tapad. A lateralis oldal közepén hosszúkás érdesség jelzi a musc. pronator teres tapadását. Alsó felétől kezdve a csont fokozatosan erősödik ; egyúttal gyengén elhajlik az ulnától s alsó zömök végrészében alig észrevehetően előre görbül. A volaris oldalon néhány cm-nyire a tuberositas radii alatt van a proximalis irányú foramen nutricium. A zömök distalis végrész négyszögletű átmetszetü, a csukló radialis oldalán a csont erős gumó alakjában emelkedik ki ; e gumó lefelé kúpalakú csúcsban végződő nyúlványba, a processus styloideusba folytatódik. Ennek a csúcsa alatt kezdődik az alkar és kéztő közti Ízület. A végdarab distalis felszínén harántirányban elnyúlt, háromszögletű, kivájt ízfelszín szolgál a kéztő- csontokkal való összeköttetésre'; egy kis behúzódás két lapra osztja ezt, amelyek közül egyik az os navicularénak, a másik az os lunatumnak felel meg. Az ulna felé tekintő oldalon poreogó- val bevont félholdalakú kivágás, incisura ulnaris radii fogadja magába az ulna fejecskéjét. A végdarab volaris felszínén sima, kivájt, dorsalis felszínén domború, egyenetlen, itt rajta több hosz- szanti léc látható, amelyek közül legerősebb a középső ; a lécek közti vályúkba a feszítő izmok inai helyezkednek. E részen feltűnően likacsos a csont a sok érnyílástól. A Homo neandertalensisre jellemző, hogy radiusa igen görbült. Ulna. Az ulna, singcsont, súlypontja proximalis végrészén van ; itt nemcsak sokkal erősebb, de differenciáltabb alakú is a csont. Dorsalis oldalán hatalmas, végével kampószerüen előregörbülő
