Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
99 nyúlvány emelkedik fel proximalis irányban, az olecranon ulnae,1 mely a hyperextensiót gátolja meg azzal, hogy a feszítés végén éles szélével a fossa olecrani fenekébe ütközik. Hátsó felszínének gumós kiemelkedése adja a könyök csúcsát, melyre könyökléskor támaszkodunk. E kiemelkedésen a musc. triceps háromszögletű tapadási területét taréjok fogják közre, ezek alant egyesülnek s a singcsont hátulsó élébe mennek át. Az olecranon két oldalán gyengén kivájt felszíneket látunk, az oldalsót a musc. anconeus, a medialist a musc. ílexor carpi ulnaris tölti ki. Elülső oldalán van kivájt, porcogóval fedett ízfelszíne, mely közvetlenül folytatódik a processus coronoideus ízfelszí- néve, vele együtt félholdalakű vájulatot (incisura semilunaris ulnae) adva, mely a trochlea humerit fogja körül. A közös ízfelszín a közepén befűződött vagy teljesen félbeszakított, rajta dor- sovolaris irányban erős taréj húzódik végig. Az elülső nyúlvány, processus coronoideus2 sokkal alacsonyabb, de szélesebb. Lateralis oldalán kis félholdalakú bemetszés, incisura radialis hitmeri, látható, a radius fejecskéje fekszik bele. A proc. coronoideus elülső oldalán háromszögletű, lefelé keskenyedő, gumószerű kiemelkedés, tuberositas ulnae, van, a musc. brachialis tapadásának helye. A fődarab vagy test egyenesebb, mint a radiusé, csak alsó felében hajlik el kissé az alkar síkjában ulnarfelé. Van dorsalis irányban convex görbülete is, mely főkép a csont felső és középső harmadának határán kifejezett. Háromszögletű átmet- szetű. Három éle közül legélesebb a crista interossea, a membrana interossea tapadási vonala. Elég éles a hátulsó él is, mely a bőrön át egész hosszában kitapintható ; ez az olecranon két határlécének az egyesüléséből keletkezik s S-alakú görbülettel halad lefelé, alant a csont ulnaris széle felé hajlik. A tuberositas ulnae alatt néhány cm-nyire találjuk az éppúgy mint a radiuson felfelé irányuló tápláló likat. A distalis végdarab emlékeztet a capitulum radiira ; capitulum u/noe-nak nevezzük. A capitulum radiinál valamivel kisebb s tőle leginkább kis csapalakú, distalis irányban leszálló nyúlványa, a processus styloideus által különbözik. Pendantja ez a radius hasonnevű nyúlványának ; ez is kitapintható, mint amaz a bőrön át, ha nem is okoz olyan erős kiemelkedést, mint a proc. styloideus radii. A capitulum végfelszíne nem kivájt, hanem inkább gyengén domború, egyenetlen. A radius fejecskéjéhez haj 1 xgitvov, zó, fej és (oMvrj, íj, könyök. 2 y.oocóve, /, kampó. 7*
