Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
96 hetetlen az emelés, vagy legjobb esetben csak 5°-ig lehetséges. Ez ellenkezni látszik azzal a tapasztalattal, hogy karunkat valójában előre is, oldalra is még a vízszintes helyzeten túl is emelhetjük, hátrafelé pedig csaknem a vízszintesig, éppúgy, mint ahogy nem egyezik meg az előbb említett 90°-nyi határ azzal, hogy karunkat egészen függélyes helyzetbe tudjuk felemelni. De ha megfigyeljük e mozgások közben a lapocka és a gerincoszlop viselkedését, hamar észrevesszük, hogy itt már nem egyedül a váll- iziiletben történő mozgásról van szó, hanem hogy ilyenkor már a lapocka forgásai, sőt a gerincoszlop megfelelő elhajlásai is szerepelnek. Ezek a mozgások egyébként is minden esetben akaratlanul hozzácsatlakoznak a vállizületben végzett mozgáshoz, igy a lapocka alsó sarkának megfigyelésével meggyőződhetünk arról, hogy ez a kar emelésének már első szakaszában is előre mozdul. Az anteflexio a vállizületre való korlátozás, mellett csak 60°-ig lehetséges, az abductio csak 64°-ig. A középfékvés síkjában való emelés azért nem mehet túl a 90°-on, mert amint elérte a kar vízszintes helyzetét, beleütközik a tuberculum majus a ligamentum coracoacromialéba s a két nyúlványba, s ezzel be is fejeződik a mozgás. Még a kikészített izületpraeparatumon se lehet rögzített lapocka mellett a kart 90°-nál magasabbra emelni. A karnak a törzsökhöz való közelítését adductiónak nevezzük. Ez „előrehajlított kar mellett még a törzsökkel való érintkezésen túl is folytatható a középvonal felé. A karcsontnak ezenkívül rotatiós mozgása is van. Ennek a tengelye nem esik egybe a karcsont középrészének hossztengelyével, hanem olyan vonalnak felel meg, mely a karcsont fejének középpontját a csont distalis végének eminentia capitatájá- val köti össze (a felső végtag constructiós tengelye). Ez a vonal az alkar területére meghosszabítva a pronatiós és supinatiós mozgás-tengelyét, az ú. n. diagonalis alkar-tengelyt adja, mely az ulna processus styloideusán végződik. A tuberculum majus a rotatiós mozgáskor nem forog maga körül, hanem ívmozgást végez előre és hátra a caput humeri központja körül, ívértéke a rotatiós mozgásnak, az előre- és hátraíorgatást összeadva, 90°. De csak a középfekvésnek megfelelő abdukált és flek- tált helyzetben ennyi ; függélyesen lebocsátott vagy egyenesen előre emelt kar mellett az izületi toknak részben megcsavart vagy megfeszített volta miatt kevesebb, az utóbbi mellett pl. csak 50°. A rotatiós mozgás határait az izületi tok megcsavarodása s a kis és nagy gumónak az ízárok elülső, illetőleg hátulsó széléhez való odaütközése szabja meg.
