Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására - Az élet minden korára tartozó életrendi szabályok

42

Igen kevés vagy épen semmi szelet nem okoz, s a gyomor és bélhuzam savanyainak is ellent áll; azért szelekkel és savanyokkal bajlódóknak jó táplálékul szolgál.

Azt is meg kell jegyezni, bogy a feketehaju barna emberek természetével inkább a növényi eledelek, a szőkékével ellenben a húsfélék egyeznek meg.

Fentebb mondottakon kivül még a következen- dőket kell a húsféle eledelekről megjegyezni.

A kövér hús nehezen emészthető, nyálkásságot okoz, s gyenge gyomruaknak nem való; 'azért az ilyent vagy merőben kerülni kell, vagy só és fűszerek által előbb el kell készítni, azután jól megrágni, s reá bort inni. A növényekkel élő állatok húsa sokkal egészségesebb mint a húsevőké. Kis állatok húsa emészthetőbb mint a nagyoké; igy a fiatal állatoké is könnyebben emészthető, de kevésbé tápláló s izgató mint a véneké, míg az újszülött vagy ki nem fejlett állatok húsa legkevesebb tápláló erővel bir. A leölés előtt szabadon járó állatok húsa egészségesebb mint a bezárva tartottaké. A véres hús kevésbé emészthető, hevitöbb s rothadásra hajlandóbb mint a vértelen. A vadak húsa táplálóbb és izgatóbb mint a szelideké, de szivósabb és nehezebben emészthető; ezért kimerülteknek s phlegma- ticusoknak igen jó, mig vérmeseknek s cholericu- soknak épen nem való. Ha a vadhús egy darab ideig áll, porhanyóbbá válik, de várni nem kell mig megbüdösödik. A fiatal vadhús legegészségesebb eledel. A leölés előtt ingerelt állatok húsa egészségtelen.

A húsféle eledelek élvezésére nézve meg kell jegyezni, hogy azok hatását mindig növények vegyítésével kell mérsékelni, s azon jó szokást, hogy az emberek a húst zöldséggel, vagy gyümölcscsel