Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására - Az élet minden korára tartozó életrendi szabályok

AZ ÉLET MINDEN KORÁRA TARTOZÓ ÉLETRENDI SZABÁLYOK.

Alvás.

Az emberi szervezetben lévő erők folytonos működés által hamar kimerülnének, ha a bölcs természet azoknak az alvásban mérsékletet s szünetet nem rendelt volna. Az alvást tehát úgy kell tekinteni, mint az élet pihenési időszakát, mely által az ember mindannyiszor újjá születik, s utána úgy érzi magát, mintha egy a nem léteihez hasonló állapotból uj életre serkenne.

Oktalanul cselekszik tehát az, ki magát az alvástól rendén túl elvonja, azt gondolván, hogy hosszas ébrenlét által az életet tovább élvezheti; vagy alvásra szánandó óráinak nagy részét munkára fordítja, hogy élete fenntartását ez által sikeresebben előmozdíthassa. Alvás alatt történik a nappal fölemésztett erők gyűjtése s a testben meggyűlt ártalmas anyagok külön választása; és igy az alvás a természetnek egy mindennapos crisisse, melyet megzavarni nem szabad. A ki tehát ettől magát elvonja, az tovább látja ugyan ébren az életet, de soha se fogja azt oly felüdülve élvezni, mint az, ki magának illő időt enged teste s lelke pihentetésére. De az alvásnak is van tisztességes ideje, miután a túlzás ebben sem tesz jót, s ha az ember 6—8 órát alszik, tökéletesen elég, mely időt azonban sem megtoldani sem megrövidítni nem szabad.

Az alvásra nézve, hogy az czéljának megfeleljen, következő szabályok figyelembe vétele szükséges. Az alvás helyének csendesnek és sötétnek kell

28