Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására - Az élet egyes korait illető életrendi szabályok

23

dent, mi ábrándját fölgerjesztheti, s bujaságra vezethet, eszébe jutván a kicsapongó élet mind erkölcsi mind testi veszélyei. Gondoljon jövendő házas életére s azon kötelességekre, melyekkel nőknek tartozik. Végre az első botlást is kerülje, mely a többit önkényt maga után vonja; szóval legyen munkás mig fiatalsága tart, mert később ha életereje kifogyott, sikerrel ezt nem teheti.

A férfikor teendői.

A férfikort a megállapodás időszakának lehet tekinteni, melyben az ember testi mint lelki kifejlődésének tetőpontját éri el, s egy bevégzett alkot- mánynyá válik, melynek tartósságát az előbbi korban vetett jó alap, szilárd anyagok s helyes épités föltételezik.

De ne hogy azt gondolja valaki, hogy ezen korral megszűntek teendői, mert a legjobb szerkezetű épület is elpusztul, ha azt jó karban nem tartják, s így a férfikorban sem szabad tétlenül élni. Különösen két fő kötelessége van e kornak, t. i. az önfen- tartás és a nemzedékről való gondoskodás, melyek mindenike ugyanazon czél tényezője, melyre minden ember teremtve van.

Ki ifjúságát munkásán és haszonnal töltötte, arról föl lehet tenni, hogy férfikort érve, állandó és biztos élelmet szerzett magának, mig a hanyag, valamicskéhez is alig jut. De a fiatal korban gyűjtött szerzemény csak egy kisded alaptőke, mely könnyen elfogy, ha azt a férfikor munkás élete nem gyarapítja. E szerint a munkásság férfikorban is szükséges; nem csupán azért, hogy az ember általa a mindennapit megszerezze, vagy épen gazdagságra tegyen szert, hanem azért is, hogy életerejét foly-