Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására - Az élet egyes korait illető életrendi szabályok
24 tonos gyakorlatban tartsa, mely nélkül az lassanként kimerül, s ilyenkor a test épségét és életünk tartósságát, a legdusabb életmód sem képes bizto- sítni. A munkás élet által szerzett s gyarapítóit erőket mértékletesség tartván fenn, ez a férfikorban sem fölösleges. A férfikor higgadt egyéneiről ugyan föl lehet tenni, hogy minden cselekedeteikben mértéket tartanak; de van erre még is egy hathatós eszköz, mely az ember életének irányt ad, cselekedeteiben határt szab, a kicsapongásoktól öt visszatartja, s további elrendeltetésére is képessé teszi; és ez a házasság, mely egyike a legrégibb intézkedéseknek, s ha szerencsésen üt ki, erkölcsileg mint anyagilag egyiránt üdvös a társaséletre s annak egyes tagjaira. A házasságnak társaséletre való befolyásáról értekezni sem a hely szűkével sem e könyv feladásával meg nem férvén, annak egyedül az ember egyéniségére, különösen életének s egészségének fentartására való haszna fog itt megemlíttetni. A mily káros az ember életmüvezetére, hogy nemi élete használatával annak fejlődési időszakában és igy a fiatal korban visszaéljen, ép oly szükséges, hogy a megállapodás időszakában, azaz a férfikorban, a midőn minden szerve tetőpontját érte el, a nemi ösztön kielégítést nyerjen, s a dúsan elválasztott nedvek kiüríttessenek. De miután ebben is mértékletesség kívántatik, ezt egyedül a házasság eszközölheti. Ez azon állapot, mely az embert az állatias életből kiragadva s emberi méltóságra emelve, a nemi élet gyakorlatában egyhez köti, kit forrón szeret, s igy az újabb meg újabb ingerektől elvonja. Ez az, a mely a nemi ösztönre nézve bizonyos czélt tűz ki, s annak élvezésében az emberrel
