Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XIX. század
66 ország legnagyobb részében, úgyszintén 1868-ik év nyarán. A himlő', melynek veszélyessége egyébiránt az oltás behozatala óta nemcsak nálunk, hanem mindenütt sokkal csekélyebb, mint azelőtt volt, 1833-ban különösen Pécsett, 1862-ben Budapesten lépett föl erősebben. Ugyanezen évben, hasonlókép 1873-ban, vármegyénk területén, és a városban is több áldozatot követelt. A múlt 1897. évben az egész ország területén 1506 halálozást okozott, a mi az előző cvi 2019 halálozással szemben lényeges javulásra mutat. A vörhemj 1840-ben Pécsett, és 1865-ben Borsod- megyében uralkodott; városunkban 1866, 1867., 1871., 1872., 1873. és 1874. évekre esik erősebb fellépése, és ezen hat év alatt 145 gyermek éleiét oltá ki. Egész hazánkban 1897-ben 23j06 megbetegedés mellett 5626 volt a vörhenyhalottak száma. A kanyaró, aránylag a legenyhébb gyermekjárvány, szinte elég gyakran pusztított, és helyenként évről-évre megjelent. Városunkban különösen 1874-ben lépett föl erősebben, de pár év óta elég gyakorta észlelhető. Az egész országban a múlt év alatt 2877 áldozatot követelt. A köhhurut különösen 1839-ben Budapesten, 1867-ben Tatában, nálunk pedig főleg 1871. és 1873-ban pusztított, és ezen két év alatt 54, illetve 52 gyermeket ölt meg. A múlt évben hazánk területén 2158 gyermek halt el szamárhurutban. A roncsoló torokloh, gyermekeink e réme, főleg 1864-ben Szegeden és 1871-ben Erdély területén pusztított. Nálunk 1874. deczember havában lépett föl, és bár csekély volt az esetek száma, de azok mindegyike halállal végződött. Azóta szórványos jelleggel — sajnos — a meghonosodott betegségek közé tartozik nemcsak nálunk, hanem egész Magyarországban, sőt némely vidékeken járványosán is mutatkozik időnkint. Így a múlt év alatt Erdélyben, főleg Hunyadmegyében dühöngött erősen, és az összes 6681 halálozásból 1402, vagyis több, mint fele, esik Erdélyre. Ezen történelmi vázlatok, és a felsorolt nehány
