Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XIX. század

67

számadat meggyőzhetnek bennünket arról, hogy századunk járványai nem egyszer söpörtek végig hazánkon, és az emberéletben nagy pusztítást okoztak. Ha még hozzá vesszük, hogy a keleti marhavész miatt 1833. és 1839-ben csak Tolna vármegye területén 5832 állat hullott el, 1861-ben pedig az ország minden részét bejárta e vész, négy éven át dühöngött, és ezen idő alatt 137726 elhullott állat értékében legalább is tiz millió forintnyi kárral sújtotta népünket, — ügy fogalmunk lehet arról a rendkívüli szerepről, melyet a járványok az emberiség életében játszanak.

Nincsen szándékomban a járványok befolyását a közegészségre vázolni; nem akarom feltüntetni, hogy pusztításuk daczára is mily sok tekintetben közrejátszottak az ellenök való védekezés által a hygyenicus viszonyok javítására, — csakis azon momentumokat kívántam ecsetelni, melyek a járványok historicumát képezik. És, mert előszeretettel viseltetem a történelmi dolgok, a múlt kor emlékei iránt, körülbelül tiz évre terjedő adatgyűjtésemben szintén a múlt idők, a lezajlott kor adatainak megtudása vezetett, ismervén Cicerónak ezen szép mondását: „Nescire quid, — antequam nascereris — acciderit, est: semper esse puerumvagyis: a ki nem tudja a születése előtti dolgokat, az gyermek marad örökké.