Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Lenhossék Mihály: Santiago Ramon y Cajal
nak megjelent ugyan már a 80-as évek elején és közepén néhány értekezése, de ezek, bár már a teljesen kiforrott szakember kezére vallanak, a későbbi nagy és szerencsés búvárnak csak az Ígéretét nyújtják. Igazi tudományos irodalmi működése csak a 80-as évek végével indult meg, mikor Cajal megtalálta azt a területet, amely nagy tehetségének, produktiv ereiének egészen megfelelt, amelyen nagy alkotásokra különleges hivatottsága volt. Ez a terület az idegrendszer finomabb szerkezete. Ennek szentelte azontúl az életét. Ne higyjük, hogy egy élet munkásságának erre az egy területre való korlátozásában valami egyoldalúság van. Az ember s a magasabbrendü állatok idegrendszere belső szerkezetének óriási komplikáltságával egész kis világ: bőséges anyaga a tudomány külön ágának s kimeríthetetlen tárgya egy egész élet szorgalmas kutatásának. Aránylag egyszerű eszközökkel, az idegsejtek alakjának és elrendeződésének, az idegrostok lefutásának és csoportosulásának csekély variálásával a természet itt nagyszerű változatosságot teremt. S ezt a szövevényes mikrokosmost, ezt a bonyodalmas, kifürkészhetetlen labyrinthust a tudomány igazán behatóan, mikroskópos felépítésében nem is olyan rég : csak valami 50—60 éve kutatja. Milyen csekély idő ez a feladat nagyságához képest! S ennek az időnek az első felében is csak nehézkesen, tapogatódzva, lassú léptekkel haladhatott előre a kutatás a vizsgálati módszerek tökéletlensége miatt; igazi lendületet csak Cajal fellépésével s egyidejűleg új és új célszerű kutató elj-árások felvetődésével vett. Első nagy felfedezéseit Cajal egy olasz tudós technikai módszerével tette. Camillo Golgi, paviai tanár találta ki azt az eljárást, amelyet a nevével jelölünk. A veleje az, hogy az idegszövetet előbb chromsavas kaliumoldat, azután ezüstnittratoldat hatásának tesz- szük ki. Hatalmas fekete csapadék keletkezik erre a darab felszínén s a belsejében is, még pedig megmagyarázhatatlan módon elsősorban az idegsejtekben, amelyek a maguk egészében, teljes elágazódásukkal együtt feketére festődnek, silhouetteszerüen, mintha fekete papirosból volnának ollóval kivágva. Legmeg
