Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Neubauer Gyula: Oswald Spengler
gában omlott össze. A nyugati kereszténység tulajdonképpen a gótika korában élte a maga gyermekkorát s akkor alakult ki igazán. A mágikus kereszténységtől lényegesen elválasztják a Máriakultusz, az ördög mítosza és a gyónás szentsége (lelkiismeretvizsgálás). Valamennyi kultúra vallásosságának van egy korszaka, amely az ősi formákra való visszatérést hirdeti, vagyis mindegyiknek életében megtaláljuk a reformáció korát. Ezt követően jelentkezik mindenütt a puritanizmus is a maga száraz, rideg egyszerűségével, érzéki tartózkodásával és fatalizmusával. Ilyen puritán mozgalom képviselői voltak az antik kultúrában a pythagoreisták, a mágikus kultúrában a mohamedánusok, s a cromwelli puritaniz-r mus Angliában. Erre következik a racionalizmus, a mechanisztikus, materialisztikus életfelfogás, közben azonban mutatkoznak vallási divatok, amelyek rosszabbak a vallástalanságnál, mert képmutatók. Végül megvan a civilizációnak is a maga vallási korszaka. Ez a második vallásosság kora, amelynek politikai kerete a cézárizmus. Ebből a második vallásosságból azonban teljességgel hiányzik a korai kultúra teremtő ősereje, csak a formái tűnnek fel; aztán ezek is eltűnnek s a primitiv kultúra vallásossága éled fel újra a történet- telen fellalivallásosság képében. A vallásosság belső átváltozása az egyes kultúrák keretében tulajdonképpen végig érintetlenül hagyja a falu vallásosságát, mely más szavakkal és más formák közt is mindig egyféleképpen imádkozik. A vallásokat a korai kultúrákban a politikai rendek élik át, a reformációval pedig a városi polgárság veszi át bennük az irányító szerepet. A legjellegzetesebben vallási kultúra, a mágikus kultúra pszeudomorf, mert teljes kifejlődését az antik civilizáció megakasztotta. Ennek az arányaiban egyedülálló jelenségnek azonban párja is van az orosz kultúrában. Ugylätszik, mintha az orosz kultúrának önálló jelentőséget tulajdonítana Spengler. Az orosz kultúra kifejlődését Nagy Péter gátolta meg a nyugati kultúra formáinak átültetésével. Az orosz népléleknek a nyugati intézmények mindvégig idegenek maradtak sa bolseviz- musnak ez az idegenség adott erőt, mely alkalmat látott 61
