Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Neubauer Gyula: Oswald Spengler
A népekre csakis ez jellemző. A különböző kultúrákat nem népek teremtik meg, hanem a kultúrák hozzák létre a képviseletükre való népeket. A népeket az ősnépi állapotból, amelyben a paraszt volt, van és marad, a kultúra emeli ki kulturnéppé s ez a nemzet. A nemzetek sajátos lelke az egyes kultúrákon belül is különbözik egymástól és egymásba magukat soha bele nem élhetik. Az antik kultúra nemzeteit a hely és időbeli korlátozottság jellemezte, a mágikus nemzetek vallási közösségek, a fauszti nemzetekben pedig a végtelenbe való kiterjedés jut kifejezésre, térben a haza, időben a dinasztia fogalmával. A nemzetek reprezentánsa mindig csak a nép bizonyos rétege csupán, igy a nemesség és általában a kiválasztott osztályok. A kozmopolitizinus csak irodalom. A világpolgárság álmodozói a nemzetek letűnését követő népi állapotnak, a fellahi népeknek szellemi vezetői. Ők a való helyébe a logikust, a tények helyébe az elvont igazságosságit, a végzet helyébe pedig az értelmet akarják helyezni. Sikerük nem a világbékének szolgál, hanem csak saját nemzetüknek a történelemből való letűnését idézi elő mások javára. A vallások a kultúrák tavaszához tartoznak. Egy vallás sem mehet át a másik kultúrába, hanem amikor látszatra átmegy, tulajdonképpen új vallás keletkezik. Nagy vallások termelésében a mágikus kultúra a leggazdagabb, mert ebben a kultúrában a vallás egyet jelent a nemzettel. A mágikus kultúrára jellemző a ki- terjedtség s nemzetei nem földbegyökerezettek, mint másutt, hanem hazátlanok. Három nagy vallást termelt ki magából a mágikus kultúra. Az egyik a zsidó, a másik a keresztény, a harmadik a perzsa vallások köre. Valamennyi prófétai vallás, kinyilatkoztatáson alapul. A földet pokolnak tekintik, s felfogásaik, megfelelően a mágikus léleknek, színesek, meseszernek. Amikor a keresztény vallás nyugatra áthelyeződött, egész természetében megváltozott, elvesztette mágikus jellegét és átvette a nyugati lélek formáit. A római vallásosságot nem a kereszténység szorította ki, hanem már az7maga áttért a császárság alatt a »második vallásosság« korában az egyházi rendszerre s ez aztán ma6U
