Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Neubauer Gyula: Oswald Spengler

az összes kultúrák végén, léleknélküli tiszta szellemiség, amely fölszívja és elnépteleníti a vidéket. A végén érez­teti hatását a civilizált ember terméketlensége. A pa­raszt gyermekeinek keres anyát a feleségében, a civili­zált ember ellenben élettársat, magasabb szellemi kö­zösséget akar. S ezzel a terméketlenséggel megkezdődik a szörnyűséges elnéptelenedés, a kultúrát hordozó nép kihalása. Erről tanúskodik a római lex de maritandis ordinibus s a latifundia perdidere Italiam mondása. De ugyanez van meg Egyiptomban a 19. dinasztia alatt, Khinában 3 századdal Krisztus előtt s ez volt a maya­lakosság gyors kipusztulásának igazi oka. Végül a nyu­gati kultúrában a franciák példája máris eléggé beszédes. Az embercsoportok három fajtája közül szembe­állítja a fajt s a nyelvet a néppel. A nyelv beszédnyelv vagy formanyelv (pl. művészet, házépítés). Az utóbbi a fajt fejezi ki, ugyanígy a beszédnyelvnek beszélése. A faj és a föld együvé tartozik. A beszédnyelv vándo­rolhat, de a faj elpusztul, ha kiszakítják talajából. Az Amerikába vándorolt fehéreken így jelentkezik az indiá­nok földjének hatása. A faj jellegzetes vonása néni a test, a koponya alakjában, hanem mozgásában és arc­kifejezésében van, vagyis nem jelentkezik mérhető for­mákban, de a megértés számára annál gyorsabban és könnyebben áll készen. A beszéd nyelvből önálló életre válik ki a nyelv maga, melynek élettörténete azt a saját­ságos fejlődést mutatja, hogy idővel valamennyi egy­szerűsíti, pontatlanná teszi jeleit és többet biz rá a gon­dolkodásra. Az írásban is kifejezésre jut az egyes kultú­rák lelke. Az antik kultúra történettelensége okozta, hogy nem teremtett saját írást magának és olvasni is hangosan olvastak, vagyis a fülnek és a pillanatnak. Hasonlóan írástalan a parasztság mindenütt,^megfe­lelően történettelen jellegének. A beszédnyelv, mint a faj kifejezése a nemesi, előkelő udvarok és várak ter­mése, amely csak a kiválóké. A kései nagyvárosok nyelve ellenben főként gazdasági célt szolgál, gyakor­lati, egyhangú, pontos, hideg, minden gesztus nélkül, amelyet mindenki könnyen megtanulhat. A népességből külön népet csak különös lelke csinál. 59

Next

/
Thumbnails
Contents