Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Neubauer Gyula: Oswald Spengler
gazdag emberi életet egyszerűen félretolnak. Nem illik be az előre elkészített sémába, tehát nem veszik tudomásul. Nem értik, mi jelentőségük volt, mi hivatást töltöttek be, amikor szinte nyom és hatás nélkül eltűnhettek. Spengler különös nagyrabecsüléssel van ezek iránt a kultúrák iránt. Nemcsák méltó helyet jelöl ki számukra a világtörténelemben, hanem egyenrangúságukat állapítja meg a többi kultúrákkal s köztük a mi nagyratartott mai kultúránkkal is. Tulajdonképpen nincs is fejlődés az idők folyamán. Az egyik kultúra a másikra nem is volt hatással. Az egyik a másiktól átvehetett külső formákat, szavakat és a szokásokat, de mindegyik a maga külön egyéniségével töltötte meg, a tartalom mindegyik kultúrában más. Az egyik kultúra ugyanúgy keletkezik, fejlődik, mint a másik ; mindegyik elér fejlődésének legmagasára, ahonnan már csak hanyatlás vár reá a teljes kimúlásig. Mindegyik leéli a maga külön életét s ezzel betöltötte hivatását. Ha az egyes, kultúrák életét párhuzamba állítjuk egymással, mindegyikben megtalálhatjuk ugyanazokat a korszakokat, eseményeket, embereket, amelyek teljesen megfelelnek egymásnak s a maguk kultúráján belül ugyanazt a hivatást töltötték be. így minden kultúra végén ott áll a civilizáció korszaka, amelyben a lélek már kimúlt s helyébe a gép került. A civilizáció hordozói a nagyvárosok, a kozmopolita világvárosok; a mezőgazdaság lehanyatlik, a vidék elnéptelenedik s a városokban feltűnik, mint hatalmi tényező, a tömeg. Kenyér és cirkuszi játékokért üvölt ez a tömeg. így volt ez Rómában és így van napjainkban is. A kenyér az üzlet, a gazdasági érdek, a cirkuszi játék ma a sport mindenféle fajtája. Nagyhatalmassággá lesz a pénz, mely mindent kisajátít. S a haldokló kultúra pusztító sebet kap egy reform- mozgalomtól, mely minden kultúrában megvan, ha más is a neve. Minálunk ez: a szocializmus. A kultúrák teljesen különválnak egymástól, de élet- folyamatuk párhuzamos. Belsőleg egységesek, minden életjelenségük magán viseli annak a kultúrának a bélyegét, amelyhez tartozik. Még a lét legáltalánosabb formáinak, a számnak, a térnek s az időnek is más-más 43
