Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Neubauer Gyula: Oswald Spengler
De talán még ennél is fontosabb, hogy az ellenfél összes titkainak ismeretében indit nagyszabású támadást mindem nemű materializmus ellen. * Spenglernél tulajdonképpen nemcsak az ember világából áll a történelem. Szembeállítja a történés, a levés világát a léttel. Az egyik nyugvó, ez a természet, a másik mozgásban van, ez a történelem. Két külön világ ez az ő szemében s őt csak a mozgó, a történelem érdekli. Ami a történelembe tartozik, az nem csupán annyi, amennyiről tudomásunk van. Lehet, hogy éppen a legfontosabb tények, események emlékei vesztek el s ezt a lehetőséget az értékelésnél nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ez a körülmény azért fontos előtte, mert hiszen ő különböző korszakokat állít párhuzamba, mindegyikben ugyanazt az életfolyamatot keresi, ugyanazokat az életformákat, csak éppen változó tartalommal. Ha mindaz, amiyánk maradt elmúlt korokból, minden is volna, amit az a kor átélt és kitermelt magából, akkor talán igaza lehetne annak a bírálatnak, amely megállapítani hajlandó, hogy a párhuzamok nagyon eltérők. Egészen más képet kellene nyernünk, ha az összes letűnt korok valamennyi részlete rendelkezésünkre állana. Akkor meggyőződhetnénk arról, hogy az élet formái változatlanok. Az emberiségnek, mint egységnek létét nem fogadja el Spengler. A történelemnek a hagyományos ó-, közép- és új-korra való fölosztását sem teszi magáévá. Ez túlságosan kényelmes, mitsem kifejező, külsőséges fölosztás. Már maga az nagyon különös, hogy a nyugati ember azokról a hatalmas eseményekről, nagy népek gazdag életéről, amellyel közelebbi érintkezésbe nem került, egyszerűen megfeledkezik. Az egyiptomiak beletartoznak a történelembe, mert »hatással« voltak a nyugati kultúrára. Már a kínai, az indus, a maya kultúra nem érdekli a nyugat emberét, ezeket mind kihagyja a történelemből, pedig mindegyik felér a nyugati kultúra értékével s kihagyja őket azért, mert az ő kultúrája és ainazoké között semmi kapcsolat nem jött létre. És ezek után még beszélnek az emberiség életéről, mikor ennyi 42
