Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Neubauer Gyula: Oswald Spengler

csak Caesart remél, akkor a reváns gondolata szólal már meg benne. 1914-ben, sőt rejtetten 1917-ben is útban volt az új Caesar. A második kötetben pedig már csak revansgondolat lett belőle. S ha cinikus és brutális egyesek szerint a könyv azért, mert nem hisz a világboldogítókban, hát nem hisz a világbolondító kótyagos fejüeknek, a doktrinér hisztériának, ez pedig csak egészség, vagy legalább is kijózanodás. Ami eddig társadalomtudománynak nevezte magát, csak a kísérletezésig és tapogatózásig jutott el és hogy hozzá akart fogni az életnek saját képére való formálásához, ez a legnagyobb merénylet volt az emberiség ellen. A valóságnak ez a leplezetlen beismerése lehet az érdekeltek szemében a tudományos gondolkodás csődje, vagy éppen az erkölcsi értékelés csődje is, de lehet egy komolyabb tudományos munka és egy tisztultabb erkölcsi felfogás kiindulópontja is.

Mert mi Spengler igazi jelentőségét és értékét abban találjuk, hogy az új gondolatoknak egész tömegét vetette föl, az összehasonlításoknak és szembeállításoknak gyakran vakmerő kísérleteivel számos, eddig észre nem vett jellemvonásra tette olvasóit figyelmessé. Termékenyítő hatása nem csak pro és kontra harcokban, kritikában és ellenkritikákban fog megnyilvánulni, hanem az ő nyomán talán közelebb jutunk ahhoz a célhoz, hogy a szellemi és társadalmi tudományok egyszer már megérdemeljék a tudomány nevet. Egyesek szerint Spengler az első nagy történetfilozófus Hegel óta, mások szerint csak Humboldthoz mérhető polihisztor. Mi úgy érezzük, hogy az első, aki az egész ember figyelembevételével, történeti alapon próbálkozik meg a szociológiába tartozó tények és ismeretek egységbefoglalásával; az első, aki nem alkalmazott természettudományt ad, nem rendszerek, elvek, fogalmak gyűjteménye, nem elődök könyveinek kivonata, nem száraz, negativ vitairat. Az első, aki óriási, átélt, magába hasonított tudását szinte mindenki által megérthető egységes világszemléletbe foglalja, lüktető, eleven mondatokba kerekíti. Végzett munkája bizonyára nem tökéletes. Ez minden úttörés átka, de az elsőség mégis elévülhetetlen érdeme.

41