Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre

az ösztön problémáit oly ragyogón fejtegetőt, ugyan­csak az ösztön, a lánglelkek ösztöne sarkalta már akkor az emberi tudásnak mennél szélesebb körben való meg­hódítására, s az is tartotta vissza a minden veszedelmek legnagyobbikától: a tilalomfák és határfalak közé ékelt szaktudás aszalókemencéjében való elszáradástól. Foglalkoztatták az ókori nyelvek s jóval Mistral előtt a provengal irodalom és népköltészet, az egyetemes művelődéstörténelem és a matematika. Hogy független­ségét annyira-amennyire megóvhassa, — melynek ideális szabadságához nehéz küzdelmekkel teljes életében oly későn jutott — Duruy miniszter jóvoltából, ki ha egye­bet nem, a remek tanítót fölismerte benne, éjszakánkint a legelvontabb tudományos kérdéseket is páratlan világossággal népszerűsíteni tudó könyveket írt, melye­ket eredetileg iskolai tankönyvekül szánt, de amelyek egytől-egyig megnyerték olvasóul a nagyközönséget is. Sorra került itt a természettudományoknak jóformán minden ága: fizika, kémia, csillagászattan, botanika, geológia, zoologia s ráadásul még jóegynéhány gazda­sági mű s egy jeles könyv az ipari mesterségekről is. Ilyen fegyverzetű agyvelő természetesen más szem­mel néz meg egy rovart, mint aki azzal éri be, hogy gombostűre tűzze s holmi foltocskák, dudorok és pety- tyek száma révén kiböngéssze nevét egy szörnyű nomenklatúrából. Különösen, ha ez a hallathfnul gaz­dag fegyverzet nem meddőn falra aggatott hiú panop- lium, mint a tudós csodabogaraké szokott lenni, hanem vaslogika váltogatja a célra törő akarat öklében, ame­lyet mindig remekül fegyelmezett fantázia irányít. Fabre logikája kérlelhetetlen ; csak tényeket fogad el s a tények előtt akkor is meghajol, ha kettétörik a legcsábítóbb föltevés, melyet — kiérezzük soraiból — vágyott volna igazolva látni. A tények elégtelensége kijátssza olykor még a kérlelhetetlen vaslogikát is. Fabreban azonban sokkal lobogóbb az igazságra törő akarat, semmint új tények megfigyelésére gyűrkőzve, csak egy pillanatra is keseregne netaláni kudarca fölött. Rögtön elveti, ami elégtelen s az új tényeket remekül fegyelmezett hatalmas képzeletével megannyi puszta 15

Next

/
Thumbnails
Contents