Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre
velő halk magánbeszédeit, ki fülünk hallatára egyre azon gondolkodik, hogyan tehetné páratlan élményeit másoknak is átélhetővé; de mialatt ezen gondolkodik, már meg is tette, már át is éltük vele minden örömét, bánatát, diadalát, kétségeskedéseit. Költők hatnak csak így, ekkora közvetlenséggel. Megesett már, hogy költők mélyebben láttak a tudományba, mint szakemberei. Az eleinte megmosolygott, később tíz szakirodalom minden könyvében agyonidézett Goethe jó példa rá. Fabre is ilyenféle ötvözete a költőnek a tudóssal. Csak az arany és a vas aránya más benne. Goethe a költő szemével néz s mivel óriás poéta, mindent átható tekintete mindennek a fenekére lát. A serignani remete szeme a minden pápaszemtől szűzen megóvott tudósé, ki a valóságnak legmegvetettebb rögén is az élet teljességét látja s mivel azt látja és mindig csak azt látja, költővé kell maga- sulnia. Úgy szokás mondani, hogy Fabre entomologus, a rovarok életének megfigyelője s abban is, — a hártyás- szárnyűak iránt tanúsított nagy előszereteténél fogva — már-már specialista. Ebből csak annyi igaz, hogy Fabre, miután magába ölelt az emberi ismeretekből minden magába ölelhetőt: az élet, az egyetemes földi élet roppant kérdéseivel a legigénytelenebb világ, a rovarvilág felé fordult, hogy a polihisztorság teljes fegyverzetében legalább ettől a kicsinyke világtól csikarjon ki egy-két feleletet, ami úgyis csak látszatra külön válasz, mert hiszen amit egy rög felel, azt csak az egész kozmosz nevében felelheti. Polihisztorsága csak eszköz, nem cél; nem magáért a polihisztorságért szerzi meg, meddőn, csak a felölelhető emberi tudás teljességéhez jutás gyö- györűségéért, mint a mi Brassaink ; találóbban hasonlíthatnám Herman Ottóhoz, ki szintén tetőtől-talpig fölfegyverkezett egy még parányibb rögöcskének, az ősmagyar világnak földerítésére. Természetes, hogy az olyan egészen egyéni alkotás, mint a Fabreé, sejtelmesen benne él már a serdülőben, benne szunnyadozik már a kisgyerek lelkében is s a rovarnépség csodálatos ösztönvilága vonzotta s magához bilincselte érdeklődését már kisfiú korában is. De az is természetes, hogy őt magát, 14
