Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre

II A K S Á \ V I

K Á L M 4 I:

JULES HENRI FIBRE

(1823—1915.)

ly képzelem magam elé ezt a félévszázadig dilettánsként kezelt világraszóló tudóst, mint aki a föld egy külön életet élő darabjáról mosolyogva nézi, hogyan kúsznak vaskos köteteikkel az akadémikus szellem bábeli könyvtornyára a nemdilettánsok, hogy magasabb legyen a torony, egyre nehezebb a keresztülrágva-felvergő- dés s egyre kockázatosabb a leszállás arra a napsütötte földdarabra, amely maga a föltárt élet s amelyre annak a roppant könyvtoronynak csak világosságfaló árnyéka esik. Nem volt még a szó legszebb és legteljesebb értelmében tudós, ki oly keveset köszönhetett volna könyvnek, szakirodalomnak, mások kutatásának, mint Fabre. S bárha veszedelmes volna ezt másokra nézve is és minden vonalon általánosítani, bizonyos, hogy őt magát egyéniségénél fogva éppen az tette a megfigyelés utolérhetetlen mesterévé, hogy nyoma sem volt benne az akadémikus szellemnek s édeskevésre becsült minden könyvekből meríthető tudást. Az a hatalmas nyaláb könyv — a Souvenirs Entomologiques — sem tudományos könyv tulajdonképpen, amely most nevével a világot járja. Akadémikus szemmel nézve kevesebb, elfogulatlan értékeléssel mérve több. Csak a formájuk az, a tudományos kézikönyvvé dermedés legcsekélyebb föltétele és lehetősége nélkül. Lapozgatva bennük, eltűnik agyunkból az a benyomás, hogy nyomtatott sorokon siklik végig a szemünk: élőszót hallunk ; egy érző agy13