Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Függelék
64 meglevő másolatai iránt kezdtem tudakozódni. Sem nem érdemem, sem nem hibám mármost, nem is gyanúsítás hanem egyszerű tény, hogy az erre beérkezett válaszok mindegyikénél - kivétel nélkül! — azon meglepő tényállással kellett találkoznom, hogy K., a szakaszorvosok statisztikai jelentéseiben a számokat oltásellenes irányzatban megváltoztatta! Az a megkeresés mármost, melyet a washingtoni congressus elé terjesztettem, nem oda irányult, hogy állításaim valódiságát igazolja, hanem hogy az elébe terjesztett okmányokat vizsgálja és ezek alapján Ítéljen. Az Írásbeli tanúság-tételeknek vizsgálata és a Keller-féle számadatoknak a szakaszorvosok által beküldött számadatokkal való összehasonlítása után, mely munka több órát vett igénybe, a kiküldött bizottság kénytelennek látta magát annak kijelentésére, hogy Keller statisztikáját hamisítottnak találta. ítészemről el voltam arra készülve, hogy ezen lelepzés a megbotránkozásnak egész viharát fogja reám zúdítani azon személyek részéről; kik a világgal elhitették, hogy csak egyetlenegy jó oltási statisztika létezik, ez pedig a Kelleré. Ezen egyének közé tartozik első sorban Lorinser igazgató. De az oltás védelmének ezen kitörésére az ellentábor csakis néma visszavonulással válaszolt. A londoni oltásellenes liga is, mely Keller dolgozatát Milnes dr. által angolra fordíttatá, levélileg ugyan arról értesített, hogy leleplezéseimet a fordítónak nyilatkozat czéljából átküldi, daczára annak azonban, hogy azóta évek folytak le, Milnes dr. az általam felhozott tényeknek — nem „gyanúsításoknak“, mint Lorinser úr magát kifejezi — egyetlenegyikét sem czáfolta meg. Pedig oly könnyű dolog volna Keller emlékét rehabilitálni. Hiszen egyenként, névszerint említem mindazon szakaszorvosokat, a kik Keller ellen terhelő tanúként nyilatkoztak, szószerint idézem leveleik tartalmát. Vájjon miért nincs bátorsága Lorinser igazgató úrnak ezen még élő tanukhoz fordulni? Tényeket, érzékenykedő vagy gyanúsító frázisok által nem lehet megczáfolni. Miért csak az utóbbiakkal és nem tényekkel válaszol nekem ? És midőn a kezeim közt levő compromittáló okmányokba való betekintést számos anti- vaccinatornak, levélileg felajánlottam, vájjon miért nem mert azok egyike sem ráállani?1 Mindenesetre sokkal kényelmesebb 1 Azóta ezen iratokat, melyek egy évtized óta még döntőbb hivatalos okmányokkal is megszaporodtak, a német orvosok és természet- vizsgálóknak Bécsben 1894-ben tartott ülésén is bemutattam, hol azokat, egy külön bizottság által, melynek élén Ziemssen tanár állott, nemcsak megvizsgáltatták, hanem az osztrák államvasút levéltárából bekért hivatalos aktákkal is összehasonlittatták ; az egész gyűjteményt a gyülekezet kivánatára, a bécsi orvosegyesületnél letéteményeztem, a hol azokba bárki be is tekinthet.
