Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Függelék
63 saját kórházának jelentései alapján ott is ötszörié több (!) bal meg az oltatlan, mint az oltott himlőbetegekből; és Lorinser igazgató ezen feltűnő vádat nyugodtan tűrte, egy betűt sem változtatott az általam felhozott adatokban és számokban. Azt hiszem, hogy polemikus kísérleteimnek ezen „hatásával" nagyon is meg lehetek elégedve. Szintúgy hallgatott Hermann főorvos úr is, a ki oly nagy hangon hivatkozott ugyanazon kórházban tett oltóellenes tapasztalataira, a kinek azonban szintúgy utána számíthattam, hogy az ő saját statisztikája szerint kétszer annyi oltatlan halt el, mint oltott! Általában véve mondható, hogy az antivaccinatorok számadatain gyakorolt számos czáfolataim közül egyetlen egyet sem döntöttek meg. A mi engem azonban legnagyobb bámulatba ejtett és, őszintén bevallva, nekem legnagyobb elégtételül is szolgált, az ama mély hallgatás volt, a melylyel az antivaccinatorok és az ő szolgálatukban álló kiadványok azon leleplezést fogadták, mely szerint fővezérük, Keller főorvos, kinek statisztikáját ők az egyetlen helyes gyanánt állítják oda, az ő orvosi közegeinek hozzá beküldött és az oltás mellett szóló hivatalos jelentéseit egyszerűen meghamisította és így azokat a himlőoltás ellen szólókká változtatta át. Keller tudvalevőleg azt állította, hogy az osztrák államvasút személyzetében az oltottak himlőhalandósága nemcsak éppen oly nagy, hanem helyenként még nagyobb is vala, mint a nemoltottaké. Midőn már most ezen munkának felülvizsgálatához is fogtam, tettem ezt csakis azon elv kedvéért, hogy minden útamba eső oltásellenes adatot a forrásig megvizsgáljak, mi mellett természetesen sejtelmem sem lehetett azon meglepő eredményekről, a melyekre éppen ez a vizsgálat később vezetett. Hiszen határozott ellentétben Lorinser azon insinuatió- jával, mintha magamnak holt ellenfeleket keresnék ki, első sorban egyenesen Kellerhez fordultam azon kérdéssel, megengedné-e, hogy az ő anyagát újból feldolgozzam. A levél az osztrák államvasút igazgatóságától, mint kézbesíthetlen, visszaküldetett, mivel Keller időközben elhalt. Ennek következtében magam mentem Bécsbe, hogy az igazgatóságtól szerezzem meg a vasút-himlő statisztikájának átdolgozására vonatkozó engedélyt. Itt tudtam csak meg, még pedig magától Kellernek hivatalos utódjától, hogy ő a szakaszorvosok által beküldött igen terjedelmes — hozzá még hivatalos! — jelentéseket kilépésekor magával vitte volt. Midőn aztán Keller örököseinél tett tudakozódásaim is azon eredményre vezettek, hogy a hagyatékban semmiféle statisztikai táblázatokat nem találtak, a felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében, az egyes szakaszorvosoknál azon időbeli jelentéseik, esetleg azoknak
