Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Függelék
61 Ha valamely statisztikus az oltási statisztikával foglalkozik, kötelessége épp úgy szert tenni a szükséges etiologiai előismeretekre, a mint egy orvos is rászorul a statisztikai készültségre, ha egy ilyen — mindkét tudományra nézve közös — területen működni akar. Lorinser úr elnézésére a fenforgó esetben annál kevésbbé van szükségem, mivel — mint ezt munkámnak 171-ik oldalából is kivehette — nagyon jól tudom, hogy praevaccinatorikus időben az összhalottak közül a himlőesetek átlaga mintegy 8°/0-ot szokott tenni. •X* Ezzel tehát befejeztem volna a Lorinser-féle kritikára adandó tárgyilagos válaszomat. Legyen szabad mármost néhány szóval visszatérni azon személyes kifakadásokra és insinuatiókra, melyekkel Lorinser igazgató úr engem illet. Lorinser igazgató úr t. i. azt meséli olvasóinak: 1. hogy kezdetben polémiát kisérlettem volna meg egyes anti- vaccinatorok ellen, mely alkalommal „még“ Keller munkájának is igyekeztem rekonstruálni, sőt ez utóbbit egyenesen hamisításokkal „gyanúsítottam“; 2. hogy miután ebben az ügyben magamban nem biztam, ez iránt a washingtoni congressus által igazolványt állíttattam ki magamnak; 3. hogy ugyancsak a már elhunyt Kellert, a ki már nem védekezhetik, megtámadtam, élő orvosokat azonban nem merek hamisításokkal vádolni; 4. hogy miután az egyes antivaccinatorok ellen intézett kritikám „a kellő hatást elő nem idézte, azon gondolatra jöttem, hogy a statisztikának egy új módszerét feltaláljam“. A hány állítás, ugyanannyi valótlanság. A mi különösen az utolsó tételt illeti, a közönségre nézve nagyon is közömbös lehet, mikép jutottam valamely új módszer gondolatára; a fődolog, vájjon ez beválik-e vagy nem. Miután azonban a személyes szempontot a vitába már bevonták, meg fogják bocsátani, ha nem akarnék rosszabbnak látszani, mint a milyen vagyok, és ez okból a fent említett állításokat a következő tények által utasítom vissza. Én az 1885-dik évben kezdtem az oltási statisztikával foglalkozni, és a Lorinser által megbirált első észleléseim az 1886-dik évből keletkeznek. Azt a módszert ellenben, melyet állítólag csakis ezen himlőoltási statisztika kedvéért találtam volna fel, már 20 év óta alkalmazom azon tanulmányoknál, melyeknek czélja egyrészt a vagyonosság, másrészt a lakviszonyok befolyását a fertőző bajok fellépésére megvizsgálni, másrészt a szülők kora és a gyermekek életereje közt fennálló oksági viszonyt felkutatni! Ez a módszer u. i. már Pest városának 1872—1873 diki halandóságára vonatkozó
