Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)

Függelék

56

pasztalnók, hogy himlőnél is 10 oltott betegre 15 nemoltott (tehát szintén felével több) esik, úgy az oltás védői tévednének (illetőleg tényleg tévednek is), ha ebből azt vélik bebizonyíthatni, hogy a betegedés veszélye az oltás elmulasztása következtében emelkedett felével. Az efféle állításoknál szem elől tévesztik, hogy a nemoltottaknak ezen nagyobb betegedése ezeknek általában gyengébb ellenállási erejükből magyarázandó és hogy az oltás mulasztásának positiv befolyása csak ott kezdődik, a hol a nemoltottaknak betegedése ezen paritás határát (tehát a mi példánkbau az 50°/0-ot) túlhaladja. Ha például az oltottakból megbetegedett 10%-kal szemben a nem oltottakból 30% betegednék meg, csak akkor szólhatnánk az oltás mulasztásának káros befolyásáról, de itt sem az egész (háromszoros) emelkedésről, hanem csak annak a paritást (15%) túlhaladó többletéről, a mi tehát csak kétszeres emelkedést jelentene. Nevezzük ezen, a betegedési koefficiensből szükségkép kiszámítandó második arányszámot, a viszonylagos intenzitás számának.

Idáig minden még nagyon egyszerű és világos: új módszernek nyoma sincs; minden számításunkat a régi jó egyszeregy segélyével megérthetjük. Ezen elemi számításban senki sem fog valami hibát keresni. Ezek után még csak azt kellene bizonyítanom, hogy abban sem található hiba, ha azt állítom, hogy az előbb talált ama mérték, a melylyel a nemoltottak himlőbetegedése emelkedett, tényleg a betegek köréből megállapított arányszámokból is (t. i. 10, 15 és 30° 0) kideríthető, a nélkül, hogy a törzstömegek (az élők, az egészségesek) számára szükségünk volna.

Ennek bebizonyítására csakis a következő egyszerű számítást, illetőleg okoskodást kell alkalmaznunk.

Ha a „nem himlő“ ben fekvő betegeknél 10 oltottra 15 oltatlan esik, úgy az esetre, ha az oltás mulasztása a himlő fellépésére befolyást nem gyakorol, ezen betegségnél is ugyanazt az arányt kellene tapasztalnunk. Tényleg azonban azt látjuk, hogy a himlőnél 10 oltottra nem 15, hanem 30 oltatlan esik. Ezek szerint szabad tehát állítanunk, hogy tisztán az oltás mulasztása következtében a megbetegedési veszély kétszeresre emelkedett.

így tehát a veszély fokozódásának nagyságát ezen az úton is ugyanazon kétszeres mértékben állapíthattuk meg, a melyre már előbb rájutottunk, a midőn még az élők törzstömegéből indultunk ki. Az utóbbi számításban azonban csakis a betegekre vonatkozó számokkal (10 — 15—30) dolgoztunk;