Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Függelék
57 látnivaló tehát, hogy az élők törzstömegének számát ismernünk nem is kell —a mi bebizonyítandó volt.1 A mi tehát az én számitási módomnál új, az nem az a logikai kényszer, hogy az első, csak félig érett arányszámokból (koefficiensekből) még egy másodrendű arányszámot (az intenzitásét) kiszámítsunk, hanem csakis annak bebizonyítása, hogy ezen intenzitási számot nem szükséges a koefficiens tömegek kerülő útján kiszámitani. A koefficiens ugyanis magában foglalja a törzstömeget és így megköveteli, hogy nagyságát ismerjük, míg az intenzitást rövidebb úton, t. i. közvetlen az észlelt betegedési vagy halálozási esetekből is lehet kiszámítani. Az oltott vagy nemoltott himlőbetegeknek vagy himlőhalottaknak száma, az az a valószinűségi törtnek puszta számlálója, enmagában természetesen még nem elegendő : a probléma megoldása azonban abban rejlik, hogy a nevezőben nem okvetlenül az élők számát (a mely, mint emlitők, be nem szerezhető) kell beállítanunk, hanem, hogy megfelel erre egy másik, igenis megszerezhető nagyság is, úgymint a „nemhimlő“ eseteinek, illetve az e helyett még jobban használható indifferens betegségeknek a száma, t. i. azon betegségeké, a melyekről már elejétől fogva kétségen kivid álló, hogy azok a himlőoltással semmi összefüggésben nincsenek. Ezen újabb nevező könnyen előteremthető azon egyszerű újítás által, ha az észlelésbe még egy új szempontot viszünk be, ha t. i. az oltottak és nem oltottak számát minden betegedésnél megállapítjuk. Módszeremnek sajátossága tehát nem annyira egy új számítási, mint inkább egy új észlelési és következtetési eljárásban rejlik. Az új módszer nagy előnye abban rejlik, hogy ekként a következtetésekre okvetlenül szükséges tertium comparationist nem egy, az észlelésünkön kivül álló anyagban (t. i. az egészségesek vagy élők körében) keressük, a hol azt meg sem találhatjuk, hanem hogy azt saját észlelési anyagunkból meríthetjük, a mely pedig egészen saját kezünk ügyében van. Valahányszor magából az észlelt anyagból tudunk ily tertium comparationist előteremteni, a statisztika ott is fog positiv oksági összefüggéseket megállapítani, új belátásokat teremteni, a hol máskülönben a közönséges koefficiens számí- tás mellett a problémát mint megoldhatlant volt kénytelen magától elutasítani. Az ilyen esetek pedig igen sürűek. A magam 1 Az egyszerűség kedvéért a fenebbi példákban mindkét oldalon egyaránt 1000-re tettük az élők számát. Ila azonban e számokat tetszés szerint változtatjuk is, az új számitási mód ez által még sem szenved. Lásd a 28. lapot.
