Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
43 Ha pedig a 0—5 éves gyermekeket kihagyjuk, elhalt oltottakból . . . 10*78 °/o nemoltottakból . . 49'63°l0, tehát a nemoltottakból 5—Öszorta több mint az oltottakból. Hermann, a wiedeni kórház elsődorvosa, Lorinserrel karöltve, de hevesebben és idomtalanabbúl áll ki a síkra. Szerinte az oltás „agyrém a feltaláló elméjében, tiineménybeli phantom, orvosi csalhatatlansági dogma“. „Az oltás pártolója liihetetlen módon van mystificálva, szabadalmazott hóbortot űz“. „Az oltás a legnyersebb tapasztalat és spekulatio szörnyszülötte, az orvosi babona és charlataneria gyermeke, az egészséges emberésznek satyrája“. E mellett fájdalmasan elpanaszolja, hogy az ő idevágó, már régen közölt tapasztalatait agyonhallgatják. Itt tehát tényleg az uralkodó iskola részéről kiáltó elfogultság látszott fennforogni. Azon feltevésben, hogy Hermann észleléseiben döntő érvet találunk majd a himlőoltás védereje ellen, érdekkel fogjuk keresni azon adatokat, melyeknek agyonhallgatása miatt oly keservesen panaszkodik. De mily nagy lesz meglepetésünk, ha azt találjuk, hogy magának Hermannak említett statisztikája szerint, az ő osztályában meghalt 100 oltott közül 3, de 100 nem oltott közül 7*9°/0, tehát csaknem háromszor annyi! Ez volna tehát amaz egetverő tanúság az oltás hiábavalóságáról, melynek ragyogó fényét csak a kortársak irigysége és előítélete vonakodik elismerni! ezek volnának azok a statisztikai adatok, melyektől szerzőjük reméli, „hogy azok oly forum előtt, hol a józan tudományosság az oltás aktáit újból vizsgálat alá fogja venni, döntő nyomatúkkal fognak az igazság mérlegébe esniu! Nos, az oltás pártolói nyugodtan várhatják e forum döntvényét; az oltás ellenségei pedig jól teszik, ha ez észleleteket minél ritkábban idézendik. 7. Legnehezebben esnek latba az olyan változtatások, a melyekkel az elérendő czél kedvéért magukat az ősfeljegyzéseket is megmásítják, vagy — hogy a gyereket igazi nevén nevezzük — meghamisítják. Mert ha valaki a statisztikai ősanyagot tetszése szerint irányzatosaucsoportosítja,nagyit kisebbít, kedvező tanukat kiválaszt,terhelőket elhallgat: úgy mindez az ősanyagból mégis ellenőrizhető és a tévedés lépésről lépésre bebizonyítható. De ha a statisztikus az ő saját, mások által felül nem vizsgálható ősanyagát hamisítja, evvel szemben az olvasó egészen tehetetlen, miután csak nagyritkán jutunk azon kedvező helyzetbe — mint sikerült ez pld. nekem a Keller-féle statisztikánál, — hogy magát az ősanyagot újból megszerezhessük. Ha a statisztikus alapvető becsületességében kételkedni kellene, akkor vége is lesz minden statisztikai bizonyításnak; akkor senki senkiben már nem bizhatik.
