Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
42 bebizonyítsa, miszerint oltott és nem oltott gyermekek egyaránt súlyosan szenvednek a himlő alatt. Förster-nek saját drezdai gyermekkórházában tett tapasztalatai1 azonban azt bizonyítják, hogy 190 nem oltott gyermek közül elhalt 29, 9 oltott közül pedig egyetlen egg sem. Hogyan lehet az ilyen adatokból az oltás védelmének czáfolatát kiolvasni? Stricker- ből1 2 pedig azt idézi, hogy Poroszországban az oltott gyermekek teljes 8%-a halt el himlőben, Ez az idézett helyen tényleg így is olvasható: hogy azonban az idézett munkának ugyanazon 27. lapján nyomban reá az is van mondva, hogy a nemoltottakból 32°/0 halt el, azt Reitz gondosan elhallgatja. A ferdítés legfurcsább esetei közé tartoznak kétségkívül azok, a midőn a szerző nem más írónak, hanem saját maga megfigyeléseit helytelenül adjavissza, midőn saját tapasztalataival ellentétbe jut, avagy pedig azokat kézzelfoghatólag tévesen idézi. Az oltáselleni irodalomban vannak erre is, még pedig ismételt esetek, mit annak bizonyítékául vélünk tekinthetni, hogy ezek az írók oly fanatismussal küzdenek az általuk tévesnek tartott oltási tan ellen, hogy még saját tapasztalataik előtt is szemet hunynak. így pl. Reitz hivatkozik az ő saját vezetése alatt álló szt.-pétervári gyermekkórház tapasztalataira, a melynek ambu- latoriumából kitűnnék, hogy a himlőbetegek aránya oltott és nem oltott gyermekeknél mily kevéssé változik. Tényleg azonban azt találjuk, hogy 1000 oltott közül 159 himlőbeteg volt, 1000 nemoltott közül 205. A különbség tehát nem olyan nagy ugyan, mint más kórházakban,3 4 de az eredmény elvégre mégsem olyan, hogy e miatt az oltásellenes táborba kellene átmennünk. De önmagukkal ennél még nagyobb ellentétbe jutnak Lorinser és Hermann. Lorinser, a wiedeni közkórház igazgatója, az oltásnak „úgynevezett“ óvó erejét egyszerűen „babonának“ nevezi. Nézzük már most azon tapasztalatokat, melyeket saját kórházának himlőosztályában tehetett. Az 1880—85-ig1 terjedő hat év alatt elhalt oltottakból . . . 9'48°/0 nemoltottakból. . 54'36°/0. 1 L. Jahrbuch der Kinderheilkunde I. 136. lap. 2 Strieker: Studien über Menschenblattern. Frankfurt a M. 1861. 3 így pl. az 1874-diki járványévben a budapesti Stefánia-gyer- mekkórházban az ambulatorikus oltottak közül csak Va°/0 volt himlő- beteg, a nemoltottakból 2-8%, míg a klinikán kezelt gyermokek közül az oltottakból V2°/o, a nem oltottakból 9°/o. 4 A korábbi adatok szerkezetüknél fogva fel nem használhatók.
