Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)

Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája

41

Hozzátehetnők még, hogy az említett járvány óta lefolyt 22 évben Bécs himlőhalandósága még inkább fogyott, tevén a himlőhalandóság 100,000 lakosra:

1874-ben .

. . 143

1885-ben .

. . 114

1875-ben .

. . 120

1886-ban

. . 26

1876-ban

. . 180

1887-ben

. . 8

1877-ben

. . 87

1888-ban

. . 8

1878 ban

. . 79

1889-ben

. . 2

1879-ben

. . 49

1890-ben

. . 6

1880-ban

. .124

1891-ben

. . 25

1881-ben

. . 109

1892-ben

. . 1

1882-ben

. . —

1893-ban

. . 3

1883-ban

. . 10

1894-ben

. . 1

1884-ben

. . 12

1895-ben

. . —

Ezen adatokat azonban Yogt, könyve megírása idejében, még nem ismerhette.

6. Még egy fokkal lejebb sorakoznak azon érvelések, melyek csakis az ellentétes nézetek csonkításából és eltorzításából erednek. Hamisan idézik az oltás valamely védőjének állítását, hogy azután megelégedéssel bebizonyíthassák, hogy az illető mennyire tévedett vagy hogy épenséggel hamisított. Ha ily eltorzított idézeteknél a hivatolt munka lapszámát is emlegetik, az a hatást természetesen csak fokozza : hiszen ki-ki utána is olvashatja, hogy a dolog tényleg így áll. Én azonban, sajnos, azon tapasztalatra jutottam, hogy az oltás ellen irányuló adatok közül hamisak lehetnek még a lapszámokkal erősített idézetek is.

Így pl. az angol kormánynak a himlőoltásra vonatkozó és az 1857-dik évből eredő kékkönyve a leghathatósabb statisztikai adatokkal bizonyítja az oltott himlőbetegek gyengébb letali- tását. Ehhez Reitz azon, enmagában egészen helyes megjegyzést fűzi, hogy az arányszámok absolut számok nélkül mitsem érnek : ha három betegből egy hal el, még nem mondhatjuk, hogy a halandóság 33íll3°/0-ot tesz. Ez enmagában egészen igaz. Midőn azonban azután igy folytatja, hogy „ily adatokra támaszkodva, szerencsésen elérték az oltók, hogy állításaikat dogmává emelik,“ itt nemde egészen bizonyosnak látszik, hogy az angol kékkönyv csak egy maroknyi észleléseket tartalmazhatott. Pedig az nem kevesebb mint 118,171 betegségi esetre vonatkozik! Itt tehát Reitz evvel a csonkítással egyenesen hamis váddal illeti az oltás véderejét bizonyító statisztikát. Pedig Reitz tiszteletre méltó, tekintélynek örvendő szakiró.

Ugyancsak Reitz hivatkozik két tekintélyes oltóbarátnak, Förster-nek és Stricker-uek tapasztalataira, hogy azokból