Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
38 éveket, melyek azt megczáfolhatnák: valóságos szemfényvesztést űz az olvasóval, midőn ő benne, a ki a forrásokra át nem mehet, azt a hitet ébreszti, mintha tényleg az összes rendelkezésre álló tényeket bemutatta volna, vagy mintha állítása igazoltságát már néhány, csak úgy találomra kiragadott tény által is bebizonyíthatná. Az ilyen mesterséges és irány- zatos kiválasztása a kedvező tényezőknek, karöltve a czáfolók nak eltagadásával, tekinthető éppen annak okának, hogy több oldalról oly gyanús szemmel nézik a statisztikai bizonyítékokat és hogy a quantitativ módszer, mely a természettudományokban a szent sérthetetlenség hírében áll, a sociologiai tudományokban itt-ott kicsinyléssel találkozhatik. Az efféle irányzatos kiválasztásnak tulajdonítandó, hogy holmi fiatal politikusok a statisztikáról; a vele való felületes ismeretségök mellett, azt vélik állíthatni, hogy általa mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet bebizonyítani. Ezen szemrehányás azonban nem a statisztikát, hanem azon egyéneket illeti, a kik vele visszaélnek. Ámde kísérelje meg valaki, hogy eléggé nagy és megbízható statisztikai alapon pl. bebizonyítsa azt, hogy a himlőbetegek száma az oltás beh< zatala óta szaporodott és azonnal érezni fogja a statisztika ilyen irányzatos visszaélés ellen mily erős ellenállást fejt ki. Az efféle irányzatos kiválasztás az oltóellenes statisztikában a legkülönbözőbb alakokban jelentkezik. Kikeresik pld. az oltáselőtti időből a legkedvezőbb éveket, míg az oltás utáni időből a legrosszabb járványéveket szemelik ki. E mellett észlelhető, hogy az ilyen statisztikusok, ha már nem is kocz- káztatják azt a naivitást, hogy az újabb időből kizárólag az 1870—72-ig terjedő járványéveket válaszszák ki, úgy mégis előszeretettel szemelnek ki olyan hosszabb időszakokat, a melyekben századunknak ezen kedvezőtlen három éve benfoglaltatik. Mások meg oly országok adatait is keverik bizonyítékaik közé, melyek köztudomás szerint rosszul oltanak. Ily módon igyekeznek azután bebizonyítani, hogy az oltás daczára is mily nagy a himlőhalandóság, mi mellett azonban állhatatosan ellenállnak annak a kisértésnek, hogy utána nézzenek, mikép állt ezen országok halandósága az oltás behozatala előtt, vagy mennyiben különbözik ezeknek a halandósága a jobban oltókétól. Néha meg nagy előszeretettel hivatkoznak a nagyvárosok halandóságára, melyet esetleg a vidéki halandósággal állítanak szembe, e mellett azonban elhallgatják, hogy a himlő nagyobb városokban mindig bujább talajra talál, valamint elhallgatják azon eredményeket is, melyek előállanak, ha akár a városokban akár a vidéken, az oltáselőtti időt az oltásutánival hasonlítjuk össze.
