Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
89 így Wallace, a híres angol természetbúvár, ki kétségkívül a legnagyobb higgadtsággal fog valamely tudományos kérdés vizsgálatához, az angol himlőbizottság előtt 1890-ben tett nyilatkozatában1 az angol himlőstatisztika adataiból azt véli kiolvashatni, hogy Angliában a 68 éven át folytatott és mindinkább gyakorivá vált oltások daczára, az utolsó (1871-ig terjedő) 33 év alatt, a himlőhalandóság nem fogyott. Itt még e nagy természetbúvár is, akaratlanul esik az irányzatos határszabás hibájába, midőn u. i. az 1871-dik nagy járványévnél áll meg, az azóta lefolyt két évtized tapasztalatait pedig mellőzhetőnek tartja! Ha egy pillantást vetünk az angol tapasztalatokról közzétett rajzunkra, kézzelfoghatólag belátjuk, hogy Wallace abbeli állítása, mintha Angliában a himlő az oltások daczára emelkedett volna, határozottan téves. Reitz a himlőoltás meddőségét azon, már említett haszna- vehetlen kerülő úton igyekszik bizonyítani, hogy u. i. azt kutatja, vájjon az általános gyermekhalandóság a jól oltó országokban tényleg gyengébb-e, mint a rosszul oltókban. De az ily téves alapon felépített statisztikában még az irányzatos kiválasztás nagy hibáját is követi el, midőn u. i. okoskodásában kiragad két jól oltó államot, mely véletlenül a gyermekhalandóság legmagasabb fokán áll, de elhallgatja, hogy vannak szigorúan oltó államok, mint Norvégia, Svédország, Dánia és Anglia, melyek daczára ennek — sőt inkább éppen ennek következtében — a gyermekhalandóság tekintetében is a legkedvezőbben állanak. Nem kevésbbé tendenciózusnak mondható azon kiválasztás, midőn ugyanaz a szerző az említett stuttgarti statisztikában az oltás előtti időnek épen legkedvezőbb éveit idézi Cless művéből, az oltás utáni időből pedig épen azokat a legkedvezőtlenebb éveket, melyekben századunk legpusztítóbb himlőjárványa (1870) is bennfoglaltatik. Részrehajlatlan és igazságos volna ez a statisztika, ha minden kiválasztás nélkül szembeállíttatnék az egész praevaccinatorikus és az egész postvaccinatorikus időszak. Ha pedig ezt megcselekszük, azt találjuk, hogy az oltás előtti időben elhalt Stuttgartban 100,000 lakóból 241, annak behozatala után pedig (az 1870-iki járványév beszámításával) csak 15! Vogt is, a már említett kopenhágai példában, midőn ezen városnak prae- és postvaccinatorikus himlőhalandóságát összehasonlítja, felemlíti, hogy míg a múlt században évenkint 250, 1 Third Report of the Royal Vaccination Commission. (London 1S90) • 1. a Wallace kihallgatásában a 7119-dik kérdőpontot.
