Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
37 Ezen adatok első pillantásra nagyon erősen látszanak az oltás haszna ellen szólani. A bizonyítás azonban erejét és bitelét azonnal teljesen veszti, ha nemcsak a haláleseteket nézzük, hanem tekintettel vagyunk a népességre is. Azon körülmény ugyanis, hogy Stuttgart a múlt században csak 20,000 lakóval birt, jelenleg pedig majdnem 80,000-rel, hogy tehát régebben 169 halt meg himlőben 20,000 lakóból, míg jelenleg 244 ugyan, de 80,000 lakóból: nem a himlőoltás védelme ellen, hanem nagyon is a himlőoltás mellett szól: az oltáselőtti korban ugyanis ezer emberből nyolcz halt el himlőben, az utána valóban azonban csak három. Vogt az oltás meddőségének bizonyítására felemlíti, hogy Kopenhágában 1750-től 1801-ig évenkint 250 ember balt el himlőben, sőt századunk első tizedében csak 16, míg a 70-es években a halálozások száma 219-ig emelkedett. E mellett azonban elhallgatja, hogy Kopenhágában a népesség a múlt század közepén 60 ezret, a 70-es években pedig 200 ezret tett. Ezen példánál ezen felül még az irányzatos kiválasztás is téveszti meg az olvasó Ítéletét, a mi azonban már igen komoly statisztikai vétséget képez. Foglalkozzunk behatóbban egész fontos hibaforrással. 5. Ha a statisztikai észlelések hosszabb sorából következtetéseket akarunk vonni, kell hogy ezen tömeget csoportokba oszszuk. A feladat természetéhez képest ezen csoportosításokat más-más beosztási elv szeriot fogjuk alakítani. Ha pl. a históriai érv igazoltságát kutatjuk, vájjon t. i. a himlő az oltás behozatala óta tényleg gyengült-e, úgy az észlelési időt fel fogjuk osztani az oltásnak vagy a kényszeroltásnak behozatala előtti és utáni korszakaira. Ha a himlőoltás befolyásának nemzetközi bizonyítékait kutatjuk, úgy az észlelt államokat jobban vagy rosszabbul oltókra, illetve oly csoportokra fogjuk felosztani, hol a kényszeroltás behozatott, vagy a hol az nem létezik. Határozottan meg nem engedhető azonban, akár az időnek, akár a területnek csoportosítását önkéntesen, vagy irányzatosan megállapítani, a midőn ugyanis a csoportokat ágy állítják fel, hogy a kívánt eredmények létrejöjjenek. Az efféle eljárás megfelel annak, mintha a törvényszéki bizonyításoknál csakis a terhelő tanukat hallgatnák ki, vagy ha a tanuk vallomására nyomást gyakorolnának. Ha a bebizonyítandó eredményeket titokban már előre előkészítettük, az egész statisztikai bizonyítás tévesztő bohózattá fajul. Az ilyen statisztikus dolgozó szobájában előbb gondosan áttanulmányozza valamely országnak százéves himlőhalálozási tábláját és miután magának kijegyezi azon éveket vagy évtizedeket, melyek az ő okoskodásait támogatják, azonban egyszerűen mellőzi mindazon
