Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
könnyebben van a téves ítéletnek kitéve, mint azon esetekben, midőn a saját nézetével ellenkező állítás kritikus szemét élesebbé teszi. Ez különben oly megjegyzés, mely minden statisztikai vizsgálatra, tehát az oltást védő statisztikára is alkalmazható. íme egy példa az ellentáborból: Reitz u. i. összehasonlítja a Jenner előtti és utáni időnek himlőhalandóságát és midőn ez alkalommal a teljes 313,312 esetet felölelő statisztikai észleletekből azt találja, hogy régebben a letalitás csak 8—14°/0-ot tett, míg jelenleg 14'03°/0-ot, joggal véli állíthatni, hogy „a hiralőbetegek átlagos halandósági százaléka Jenner óta nem javult, hanem inkább valamivel rosszabbult“. Ezen, az ő oltásellenes nézetének kedvező statisztikai eredménynyel szemben azonban egy fődolgot nem vesz észre, hogy t. i. itt két tökéletésen külömböző dologról, az egyik esetben a mortalitásról, a másikban pedig a letalitásról van szó.1 Az oltás előtti időre vonatkozó adat azt jelenti, hogy 100,000 halott közül 8°/0, azaz 8—14 ezer volt a himlőhalott, az újabb adat pedig azt, hogy 100,000 liimlőheteg közül 14,010 halt meg. Az első számítás azt kérdi, hány ember fog egy nagyobb tömegű népességből himlőben meghalni; a másik pedig azt kutatja, hogy azon emberek közül, a kik már himlőbe estek, hány fog felgyógyulni, hány nem. Ez azonban két tökéletesen különböző dolog, és nagyon természetes, hogy a himlcbetegeknek himlőben való elhalása sokkal valószínűbb mint az egészséges embereké. 3. A leggyakoribb hibaforrást képezi az észlelt tömeg absolut nagyságának megnemfigyelése. A statisztikának a különböző nagyságú tömegeket mind egyforma nevezőre kell hoznia: ez okból tulajdonképen mindig csak arányszámokban, mindig csak százalékokban gondolkozik. Ámde ily alakban a legkülönbözőbb értékű észlelések egyenértékűeknek látszanak : a százalékszámban senki sem ismerheti fel ama nagy különbséget, mely az alapúi szolgáló észlelések különböző terjedelmében rejlik. Ha valamely országban 100,000 nemoltottból 10,000 hal el, másrészt pedig valamely kis kórházban 10 nem oltott közül 1, úgy ezen két észlelés egyformán 10°/0-ot ad. De még számokról is áll, hogy azokat nemcsak olvasni, hanem mérlegelni is kell. Legalább is azt kellene szabályéi felállítani, hogy valamely alsó határ képeztessék, melyen alul arányszámokat már nem szabadna számítani. A közönséges nyelvszokás is, mely a százalék fogalmát igenis ismeri, de a tizelékét nem, mintha némi útmutatást szolgáltatna az iránt, hogy száznál kisebb észlelésekből csak szükség esetére számítsunk százalékot. 1 V. ö. az 55. számú lapon levő jegyzetet. — 35 — 3*
