Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
len kimenetelek. A kérdés súlypontja csak abban fekszik, vájjon az ezen műtét által elért haszon arányban áll-e az azzal járó kárral, vájjon az általa megmentett emberi életek száma jóval többet tesz-e, mint azon áldozatoké, melyeket az kivételkép követel. Az utolsó kérdés tehát, melyet a védhimlöoltás tana a statistiká- val szemben felállíthat, az oltás műtétének a mérlege : egybeállítása az ezen műtét által elért haszonnak, szemben az általa okozott kárral. Hogy ezen mérleget felállíthassak, czélszerű lesz olyan országnak a himlőoltás behozatala előtti és utáni halálozását kutatni, melyben a védhimlöoltás a legsikeresebben gyakoroltatik. Ilyen ország gyanánt kínálkozik Poroszország. A múlt századról ránk maradt statistikai adatok szerint valószínű, hogy a himlőbetegséget életében senki ki nem kerülhette, és hogy ezen betegségnek áldozatai az összes halandóságnak körülbelül 12-ed részét tették. Minthogy pedig 10 millió lakóból jelenleg Poroszországban 230 ezer ember hal el, ezek közül a himlőhalottak az említett kulcs szerint 19,170-et tettek volna, tehát kerekösszegben mondjuk 20,000-et. A kényszeroltás behozatala után, azonban az utolsó tiz évben 10 millió lakóból elhalt himlőben: 1885-ben 140, í886-ban 49, 1887-ben 52, 1888-ban 29, 1889-ben 54, 1890-ben 12. 1891-ben 12, 1892-ben 30, 1893-ban 44, 1894-ben 26, vagyis összesen tiz év alatt 447, tehát ennek 10-ed részét számítva, évenkint 44. Ellenben, ha beszámítjuk mindazon halálozási többletet, mely orbáncz, bőr- és egyéb betegség által okozva, az oltásnak legrosszabb esetben terhére volna írható, ezen veszteség mindössze 60—70 emberéletre tehető. Ez tehát az az ár, a melyet a himlőoltás védelméért fizetni kell. Az egyik oldalon a műtét által a halál torkából kiragadtunk 20 ezer ép, egészséges, nagyobbrészt az élet teljkorában álló embert; ezzel szemben el kell veszítenünk 60 egyént, nagyob- bára satnya életüeket, gyenge, ellenállásra képtelen gyermekeket. Ismervén már most a himlőoltás veszélyének a fokát, minden egyes ember szabad elhatározására bizhatnók, akarja-e magát oly életmentő, mindenesetre azonban egy rettenetes és fájdalmas betegség ellen védő műtétnek kitenni, a melyben a veszélynélkiüi kimenet majdnem bizonyos, egy végzetteljes fordulat a legnagyobb ritkaságok közé tartozik ? Azt hiszszük, hogy ilyen műtéttől egy perczig sem fognak tartózkodni. Némileg máskép áll a dolog az állam, illetőleg ezen üdvös műtétnek kényszerútján való elrendelése tekintetében. A gyakorlati józan felfogás alighanem a kényszerbehozatal mellett lesz hajlandó nyilatkozni. Az elméletben azonban tagadhatatlan, hogy
