Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)

A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai

azon nehéz jogi kérdés előtt is állunk, szabad-e valakit, a ki a saját maga javát nem akarja, erre, akarata ellenére kényszeríteni ? Érthető, hogy ezen ethikai aggály képezi a kényszeroltás behozatalának egyik legfőbb akadályát. Ezen aggály azonban tökéletesen eloszlanék, ha esetleg kitűnnék, hogy az oltatlanok nagyobb száma mellett maguk az oltottak is inkább vannak a megbetegedés veszélyének kitéve, mintha egészen védett körben élnének. Ez esetre az, a ki magát be nem oltatja, már nemcsak a saját egészségét koczkáztatná, hanem embertársaiét is, így tehát, hogy egy ismert terminust alkalmazzak, közveszélyessé vált. A közveszély ellen azonban a kényszereszközöket nemcsak szabad használni, de kell is. Remélem, hogy nemsokára talán fogok ezen kérdés iránt is statistikai adatokat előterjeszthetni. Vájjon azonban ezek a kényszer mellett fognak szólani, azt ebben a pillanatban, midőn az anyagot csak gyűjtöm, magam sem tudom.

Az elmondottak után jó lelkiismerettel állítható, hogy a védhimlőoltás a közegészségtannak legnagyszerűbb és leghatásosabb prophylactikus intézménye, hogy Jenner az emberiséget a legnagyobb áldások egyikével ajándékozta meg, és hogy így méltán megérdemli, hogy az emberiség egyik legnagyobb jótevöjeként tiszteltessék és ünnepeltessék.