Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
ségek nem közvetetten az oltás után, hanem később, esetleg évek múlva lépnek fel. Az eddig alkalmazásban volt statistikai észlelések ilyen vádak czáfolatára természetesen elégtelenek voltak ; az említett új módszer azonban azon kedvező helyzetbe juttat, hogy az efféle, gyakran nagy könnyelműséggel felvetett, de mégis nagy nyugtalanságot okozott panaszok alapját szintén megvizsgálhassuk és a helyzetet véglegesen, statistikailag tisztázhassuk. Mint ugyanis már előbb említők, az esetre, ha valamely betegség az oltás által terjesztetett, az illető betegek körében sokkal több oltott és sokkal kevesebb nem-oltott egyént keltene találnunk, mint egyéb betegségeknél. Hogy a bujakór terjedése, különösen addig, míg az oltóanyag gyermekekről vétetett és míg karról karra oltottak, kivételes esetekben és különösen az illető orvosoknak gondatlansága következtében tényleg megtörténhetett, az tagadhatatlan. Az orvosi tudomány össze is gyűjtötte az ilyen szerencsétlenségek elszórt eseteit. Ezek az esetek azonban, különösen most, midőn karról karra alig oltanak, mégis roppant ritkán fordulhatnak elő, midőn azt tapasztaljuk, hogy a káros hatások a magyar kórházak gazdag észleléseiben statistikailag kifejezésre sem juthatnak. íme az idevágó statistikai bizonyítékok. Mint már emlitve volt, az összes indifferens betegségeknél a nera-oltottak száma mintegy 12°/o-ot tett. .Ha már most a bujakor az oltás által terjesztetik, ezen betegek közt több oltottat, illetőleg kevesebb nem-oltottat keltene találnunk, mint az indifferens betegségeknél. A statistika azonban nem igazolja ezen feltevést: a bujakóros betegek közt a nem-oltottak száma szintén lä^/o-ot tett, tehát nem kevesebbet, hanem még egy csekélységgel többet is, mint az indifferens betegségeknél. így tehát nem tehet arról szó, mintha az oltás a bujakórt észlelhetően terjesztené. Ép ily negativ eredményre jutottam a tüdövésznél és a bőrbetegségeknél általában, valamint még egész soránál az ez iránt megvizsgált betegségeknek. Ellenben be kell ismerni, hogy egy-két ritkább betegségnél, így pl. az orbáncznál, valamint a 7 éven aluli bőrbetegeknél is, az oltottak száma az átlagos aránynál valami csekélységgel magasabban áll. Ennek következtében tehát meg volna engedhető azon feltevés, hogy az oltás által az orbáncz általában, a börbajok pedig a kis gyermekeknél csekély mértékben szaporodtak.1 Az orvosi tudomány nem is fog idegenkedni az ilyen lehetőség elfogadásától. A himlőoltás elvégre egy műtét, még pedig olyan, mely egyrészt sebet okoz, másrészt idegen, mérges anyagot olt az emberi szervezetbe. Mint tehát minden műtétnél, és különösen az életet mentőknél, úgy itt sem tehetnek kizárva a kedvezöt1 Mindez bővebben kifejtve az ép említett két munkában.
