Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)

Stern R.: A húgyszervek betegségei

.4 húgyszervek betegségei.

L2:J,

mutatja, hogy a körfolyamat a különböző helyeken különböző fokú és tartamú. Ezenkívül azonban biztosan előfordulnak körülírt gyuladások is, melyek a vesének csak egy részét foglalják el és kevéssé hajlamosak a továbbterjedésre. Ezt már abból a körülményből is lehetett következtetni, hogy némely esetben a vizelet sok éven keresztül teljesen idült vesegyuladásnak felel meg, anélkül azonban, hogy a keringési szerveken elváltozások fejlődtek volna és vizenyők vagy más következményes állapotok jöttek volna létre (1. 37. old.). Legújabb időben veseműtétek leletei bebizonyították, hogy körülírt nem, genyes nephritis is előfordul.

1. Heveny vesegyuladás. (Nephritis acuta.)

Kórbonctan. A gyakorlati szükségnek megfelelően a heveny nephri- tishez hozzászámítjuk a vesehám,sejtek heveny elfajulását is, mert a két folyamat kóroktana lényegileg ugyanaz és kórbonctanilag sem tehető éles különbség. A vesehámsejtek kiterjedt elhalásánál is rendes lehet a vese makroskopikus küleme, vagy pedig a kéreg rajzolatát kissé elmosó- dottnak látjuk, kiterjedt elzsirosodásnál pedig inkább sárgás elszíneződést. Górcső alatt a hámsejtek zavaros duzzadását, alvadásos elhalását (a magok hiányos festődését, végre teljesen szétesését) és gyakran elzsi- rosodását is látjuk. Hogy ezen sejtelváltozások közül melyik a túlnyomó, az attól függ, hogy mi az elfajulás oka az adott esetben. Leggyakrabban és legerősebben elfajultak a kanyarulatos húgycsatornácskák hámsejtjei, azonban a glomerulusok és a húgycsatornácskák más részleteinek hámsejtjei is ugyanazon elváltozásokat mutathatják.

Heveny vesegyuladásnáX a vesék elváltozása többnyire már puszta szemmel felismerhető ; többnyire nagyobbodottak és szürkés vagy sötétpirosak, más esetekben halványak és szürkéssárgásan vagy pirosán tokozottak. Összeállásuk többnyire a rendesnél puhább (gyuladásos vizenyő), tokjuk erősen feszült és könnyen levonható. A harántmetszeten a kéreg szélesebbnek látszik: halványszürke (vérszegénység), szürkéssárga (elzsi- rosodás) és vörhenyes (vérzés vagy vérbőség) területek változó, tarka képet nyújthatnak. A glomerulusok néha piros vagy szürkés pontocskák képében láthatók; a velőállomány többnyire sötétvörös.

Górcső alatt a húgycsatornácskák hámsejtje,i a fenn felsorolt elíajulásos elváltozásokat mutatják; gyakran leválva találhatók a húgycsatornácskák űrében, ahol ezenkívül gyakran mindenféle eylindereket, vörös- és fehérvérsejteket, valamint detritustömegeket látunk. A glomerulusok különféle fokban elváltozottak ; egyes esetekben pl. vörheny-nephritisnél oly nagy mértékben, hogy glomerulonephritisYÖl szólunk ; gyakran megfelelő fixálás esetén könnyen látható izzadmány gyűlik meg a tok és hámréteg között; az utóbbi degenerativ elváltozásokat mutat és részben levált. Az interstitialis kötőszövet heveny vese- gyuladásnál többnyire csak jelentéktelen elváltozásokat mutat; gyuladásos vizenyő folytán gyakran kissé szélesbültnek látszik, itt-ott sejtes beszürődést látunk.

Kóroktan. A vesék elfajulásos és heveny gyuladásos elváltozásainak legtöbbje toxikus anyagok kiválasztása folytán keletkezik. Heveny nephritis lordul elő főként :

1. Fertőző betegségek lefolyása alatt és után. Jelentékenyebb vesegyuladás található különösen vörheny után, diphtheriánál, nem diphtheriás angináknál, septikus megbetegedéseknél, orbáncnal és mindezek után. továbbá choleránál, hasi h agyún áznál, tüdőgyul-ndás-