Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
Stern, 2 2 ^Oyék veséből származtak ; ezt kiirtottak és egyes esetekben pontos szövettani vizsgálatnál is normálisnak találták ; ilyenkor «angioneurotikus vérzések»et vagy a vesecapillarisok különös szakadékonyságát vették fel. Egyes újabb megfigyeléseknél azonban a górcsövi vizsgálat szövetközti vesegyuladás fennállását derítette ki. A vérzések a veseexstirpatio után megszűntek. A további észlelések azt mutattak, hogy ezen kedvező eredményt néha mar a vese feltárása es kettészelése («kórbonctani metszés, Sektionsschnitt») is létrehozza. 4. A vese diffus gyuladásai. Mióta Bright R. a vízkór fehérjevizeléssel járó alakjainak többségét vesegyuladásra vezette vissza, azóta a «BRiGHT-kór» pathologiája számos módosításon ment keresztül. A nephritis evvel összefüggő sokféle «beosztásaival itt nem lehet foglalkoznunk. Kórtani beosztása ma még nem vihető keresztül, mert sok esetben még nem ismerjük biztonsággal a kórokot. Klinikai és kórbonctani szempontból is igen nehéz a vesegyula- dásnak különféle alakok szerint való elkülönítése, mert minden beosztásnál előfordulnak «átmenetek» és «vegyes alakok». Jelenleg azonban mégis majdnem általában elfogadták a következő, főként klinikai szükségletnek megfelelő beosztást, a tartamuk és tüneteik tekintetében nagy különbségeket mutató kórképek jobb áttekintésére. I. Mindenekelőtt elkülönítjük a heveny lefolyású, többnyire néhány hét alatt gyógyuló vagy (ritkábban) halálra vezető alakokat (.(heveny vesegyuladás» elnevezése alatt, II. Ami az idült vesegyuladást illeti, a klinikai és kórbonctani lelet összehasonlítása azt mutatja, hogy két typust lehet különösen jellemzőnek tekinteni: a) a csökkent vizeletmennyiséggel, sok fehérjével, számos húg igle enger r el és más alakelemekkel, valamint jelentékeny vizenyövel járó alakot, melynél a boncolásnál a vesék megnagyobbodását, a hámsejtek kiterjedt elfajulását, valamint elzsirosodását találjuk: idült parenchymás vesegyuladás (nephritis chronica parenchymatosa); b) a fokozott vizeletmennyiséggel, kevés fehérjével és kevés alakelemmel, hosszú ideig vizenyö nélkül lefolyó alakot, melynél azt találjuk, hogy a vesék kisebbedettek, zsugorodottak, az elválasztó parenchyma nagyrészt elpusztult, a kötőszövet erősen szaporodott: idült szövetközti vesegyuladás vagy zsugorvese (nephritis chronica interstitialis). A parenchymás és interstitialis vesegyuladást azonban nem tudjuk szigorúan elkülöníteni. Primaer többnyire a hugycsatornacskak es glomerulusok hámjának bántalma (Weigert C.), a kötőszövetburjánzás pedig másodlagos folyamat, melyet a specifikus parenchyma pusztulása vált ki. Az idült parenchymás vesegyuladásnál is mindig találhatók elváltozások a szövetközti kötőszövetben, melyek, ha ezen betegség már előbb nem végződik halállal, a vese sorvadását okozhatják (másodlagos zsugorvese). A kórbonctani, ill. szövettani különbségek a vesegyuladás különböző alakjai között lényegileg quantitativ természetűek és különösen a betegség időbeli lefolyásától függnek. A nem genyes vesegyuladások a halálos lefolyású esetekben mindkét vesét illetik nagy kiterjedésben, habár a szövettani vizsgálat azt
