Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)

Stern R.: A húgyszervek betegségei

-4 húgyszervek betegségei.

21

lünk: ez az infarctus-heg nek felel meg. Ha a vesében számos nagyobb és kisebb infarctus támadt, a szerv a keletkező hegek folytán végeredményben megkisebbül: embolikus zsugorvese.

Kófoktan: Veseinfarctusok főként alvadékoknak a nagy vérkörbe való bejutása következtében jönnek létre, különösen a szív megbetegedéseinél vagy arteriosklerosisnál. (A mikroorganismusok által előidézett embolikus elváltozásokról később külön lesz szó).

Tünetek. Csak nagyobb infarctusok esetén jelentkeznek néha klinikai tünetek: hirtelen heves fájdalom a vesetájon; ezután vér és hengerek (hyalin, szemcsés és vérhengerek) mutathatók ki a vizeletben.

A kórisme a mondottak szerint csak nagyobb vagy multiplex infarc- tusoknál lehetséges; a legtöbb, különösen a kisebb infarctusokat csak a boncolás deríti ki.

A gyógykezelés számára a veseinfarctus nem hozzáférhető.

III. Vérszegénység és vérbőség.

A vese vérszegénysége a kis veseüterek összehúzódása folytán fejlődik és ezt tartják, — vájjon joggal-e, az kérdéses — a vesesecretio megszűnése okának, reflectorikus izgalmak (pl. múló anuria vesekőnek az egyik ureterbe való beszorulása esetén), valamint súlyos agy- és gerincagy-sérülések után, végre a hysterias oliguria és anuria okának is.

Mint a vesesebészet újabb tapasztalatai bizonyítják, az erős vérbőség (c'vesecongestio») is okozhat anuriát. Az ezirányú eddigi észleletek többnyire heveny vagy idült vesegyuladásra vonatkoznak. Ily esetekben heves vesetáji fájdalmak állottak fenn. A műtét azt mutatta, hogy a vese nagyobb és kékespirosan elszíneződött. Az erősen feszült vesetok felhasítása megszüntette a fájdalmakat és utána bő vizeletelválasztás következett.

3. A veseedények betegségei.

I. A veseüterek arteriosklerosisa, különösen a vékonyabb ágaké, nagyfokú kifejlődése esetén az arterioskierotikus zsugorvesét (l. 32. old.) hozza létre. Ugyanezen folyamat kisebb fokai a magasabb korban gyakoriak (senilis sorvadás).

II. Az arteria renalis aneurysmái igen ritkák és klinikailag csak igen ritkán állapíthatók meg. Főtüneteik haematuriában és vesetáji fájdalmakban állanak, csak ha ezen sokfélekép magyarázható jeleken kívül egy lüktető daganat is kimutatható, lesz lehetséges a diagnosis. Egyes esetekben — mint pl. traumás eredetű aneurysma spuriumnál — az aneurysma és a vese kiirtása gyógyulást hozott.

III. A vesevisszerek llirombosisát ritkán észleljük (pl. csecsemőknél súlyos bélbántalmak következtében). A vizelet elváltozásai különösen nagyfokú pangásos vesének felelnek meg.

Függelék : «Egészséges vesékből származó vérzések.» Ritka esetekben ismételt erős vérzéseket láttak oly veséből, melyben sem makro-, sem mikroskopiai elváltozások nem voltak kimutathatók. Az esetek egy részében egyidejűleg heves fájdalmak állottak fenn (1. 63. old.) A cystoskopia vagy ureterkatheterismus azt mutatta, hogy a vérzések csak