Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Moritz F.: A környéki idegek, a gerinc- és agyvelő betegségei - Különös rész - II. A központi idegrendszer betegségei
a jobb agyféltekében is képviselve vannak ?) tevődik össze. Vannak azonban oly esetek is, amelyekben csak egyetlen mondat, sőt csak nehány értelmetlen szótag marad meg. Ez a csekély maradvány aztán a beszéd minden kísérleténél jelentkezik (rnonophasia). A fentebbi fejtegetésekből érthető, hogy az ilyen motorikus aphasiával csaknem mindig egy többé-kevésbé kifejlődött agraphia vagy alexia jár (kivétel ú. n. subcorlialis motorikus aphasiánál, 1. alább). Mert nemcsak a külső, hanem a belső, az olvasáshoz és íráshoz szükséges acustikai szavak képzése is szenvedett. A tisztán sensorikus aphasiánál egyébként ép hallóképesség mellett (a beteg még hall az ép jobbféltekebeli hallósphserával) a szavak megértésének részleges vagy (súlyos esetekben) teljes képtelensége (szósüketség) van jelen. Spontán beszéd ellenben lehetséges, bár rendszerint zavart, mert hiszen elesik az ellenőrzés, amellyel a sensorikus beszédközpont a mozgatót ellenőrzi. Egyes szavak felcseréltetnek, hasonló hangzásúak használtatnak a helyesek helyett stb {paraphasia,). Sőt az írás és olvasás rendszerint jelentékenyen alteráltatik, amennyiben ugyancsak a belső acustikai szóképzés szenvedett (1. fentebb). Ha ritka esetekben teljes motorikus és sensorikus aphasiának com- binatiója van jelen, tehát a bal alsó homloktekervény s a bal felső parietalis tekervény egyidejűleg roncsoltatik el, «totalis aphasia» áll fenn. Az ilyen betegek, jóllehet beszédizmaik nem bénultak s nem süketek, mégis szavakat sem megérteni, sem kiejteni nem tudnak. Gyakrabban előfordul, hogy partialis aphasiánál motorikus- és sensorikus-aphasiás jelenségeket vegyesen találunk. Az aphasia két főalakjánál még számos finomabb megkülönböztetést tehetünk; e végből igen alkalmas egy schema használata, amely a szóba jövő centrumokat egymásközti összeköttetéseikkel együtt feltünteti (1. 91. ábra). Ilyen schema alapján megkülönböztettek corticalis (az a, b, c, d centrumoknak elpusztulása), subcorticalis (a centrumoktól és -hoz menő projectiós pályák [aa, yc, bß, dő] 1 elpusztulása) és transcorticalis laesiókat (az ae vagy be,' a sensorikus és motorikus beszédközponttól a fogalmakhoz menő pályák elroncsolása, azaz associatiós zavarok) s következtettek olyan zavarokra, amelyeket a beszélő készülék ilyen különbözőkép lokalizált bántalmazásainak maguk után kellene vonniok. S itt érdekes combinatiókat kapunk. így pl. transcorticalis motorikus aphasiánál (megszakítás eb között) az akaratlagos beszédnek, amely az ebß pályán jönne létre, meg kellene szűnnie, míg az utánamondás (aabß pálya) és hangos olvasás (ycgß pálya) lehetséges volna stb. Az itt előálló lehetőségek betegeken tett tényleges megfigyelések által részben megerősítést nyertek. Nem ritkán előfordul, hogy a betegek a tárgyfogalmaknak a szóképekhez való hozzátartozását mintegy «elfelejtik» ; ez eseteket valószínűleg a transcorticalis sensorikus aphasiához kell számítanunk. Az illető ismer egy tárgyat, helyesen használja, megnevezni azonban nem tudja. Eme állapotokat amnesiás aphasiának nevezzük. Hogy az ill. elnevezés kiejtésének motorikus képessége nem veszett el, kitűnik abból, hogy ha előre mondjuk, a beteg rendszerint azonnal utána mondja, esetleg annak jeleivel, hogy megértette. A beszédnél szereplő folyamatok említett három laesiója közül a subcorticalis hat legkevésbé az agymechanikára. Teljes kifejlődése esetén is csak szósüketséget vagy szónémaságot okoz, míg valamennyi többi, a beszéd megértetésére szolgáló képesség, nevezetesen az írás és olvasás teljesen ép marad. A corA környéki idegek, a gerinc- és agyvelő betegségei. 265 1 Újabb tapasztalatok arra mutatnak, hogy a beszédizomzat magvaihoz menő projectiós pályák nem közvetlenül a motorikus beszédcentrumból, hanem a nyelvnek, facialisnak stb. az operculumban fekvő kéregterületeiből erednek, és csak ezek vannak ismét a motorikus beszédcentrummal összekapcsolva (Rothmann). Hasonlóképen az acusticuspályák is valószínűleg elsősorban egy acusticus-kéregközpontba futnak ki, amely aztán ismét a szókepzo központtal van összekötve. E viszonyok a schemában nem nyertek kifejezést.
