Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
.4 húgyszervek betegségei. 13 a húgyanyagnak vagy a szénsavas ammoniumnak, később az ú. n. extractivanyagok némelyikének, ezenkívül a kálisóknak, újabban ismeretlen alkatú szerves anyagcseretermékeknek tulajdonították az ursemia létrehozatalát. A vérsavó fagyáspontcsökkenésére vonatkozó fentemlí- tett vizsgálatok valószínűtlenné tették, hogy szervetlen sók visszatartása lenne az uraemia oka. Utolsó időben különösen a fehérjeanyagcsere bizonyos — eddig még közelebbről meg nem határozott — végtermékeinek visszatartását tüntették fel az uraemia oka gyanánt. Azonban ez is csak hypothesis, amit különösen azért kell hangsúlyozni, mert némelyek ezen feltételre messzemenő következéseket alapítottak nemcsak az uraemiának, hanem a vesegyuladásoknak diaetetikus gyógykezelésére vonatkozólag is (1. a heveny és idült nephritis gyógykezelését). A vesék nemcsak kiválasztó működéssel bírnak ; szövetük bizonyos synthesiseket is végezhet (hippursav-képzés) és talán «belső sec- retiÓDval is bír. Ez utóbbinak zavarai épúgy okozhatnak mérgezési tüneteket, mint ezt a többi' mirigyes szervekre — legbiztosabban a pajzsmirigyre — nézve kimutatták. Továbbá a cythotoxinokra vonatkozó újabb kutatások annak a lehetőségét is felvetik, hogy épp a veseszövetnek káros szétesése okozhatná a mérgezési tüneteket. Egyelőre itt sincsenek biztos ismereteink'; azonban fontos rámutatni arra, hogy lehetséges, miszerint az ursemia klinikai tünetei több componensból tevődnek össze. Azon tény, hogy az ureterek elzáródásánál hosszantartó anuria állhat fenn anélkül, hogy ursemiának kellene bekövetkeznie, szintén amellett szól, hogy az urcemia nemcsak a visszatartott húgyalkatrészek következtében beálló mérgezésen alapul. Az ursemia hevenyen és idülten keletkezhetik. A heveny uraemiás roham, mely látszólag teljes egészség közepette vagy prodromalis tünetek, mint fejfájás, hányás, izgalmi állapotok stb. után veszi kezdetét, teljesen egy epileptikus görcsrohamhoz hasonlíthat : eszméletlenség, klonikus és tonikus görcsök, cyanosis, tág, rosszul vagy egyáltalán nem reagáló pupillák vannak jelen. A hőmérsék némelykor emelkedett, sok esetben a 40°^ra és még magasabbra is, azonban abnormis mélyre is sülyedhet. A görcsök létrejötte előtt az érlökés gyakran ritkult — épúgy nem ritkán idült uraemiánál is — súlyos görcsrohamoknál ellenben többnyire szaporává és kicsinnyé válik; feszülése változó, gyakran az azelőtt jgen kemény érlökés észrevehetően puhábbá válik. A lélegzés gyakran szaporult, stertorosus, néha sajátságosán mély, convulsiók esetén rendetlen; ismételten támad CHEYNE-STOKES-féle légzési tipus. Az egyes görcsroham többnyire csak néhány percig tart ; a coma azonban rendesen több óra hosszat, sőt akár 1—2 napig és tovább is fennállhat ; ezen idő alatt a görcsök rendesen többször ismétlődnek, úgy hogy 24 óra alatt 20—30 roham következhet be. Ha a coma nem végződik halállal, az eszmélet lassankint visszatér ; az ébredéskor nem ritkán súlyos cerebralis zavarokat észlelhetünk (1. lejebb) vagy pedig idült uraemiás állapot fejlődik ki.
