Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
34 Romberg, hatnak fenn diagnosztikus kételyek, ha csak véletlenül kétségtelenné nem teszi a typhus jelenlétét egy bélvérzés vagy egy átfuródási peritonitis fejlődése. A leukocyták számának csökkenése nagyon kevéssé constans, a diazo-reactio pedig a diagnosztikai szempontból főként szóbajövő betegségek némelyikénél szintén előfordul. Teljesen bizonytalan marad gyakran a diagnosis az ambuláns eseteknél, amelyeket sem súlyos béltünetek, sem typikus recidivák nem követnek. Végre pedig előfordulhat, hogy a klinikai jelenségek alapján nem lehet megítélni, hogy melyik kórokozó van jelen azok közül, amelyek egyáltalán szóba- jöhetnének. így tehát további diagnosztikai segédeszközökre van szükség és ezért fejlesztették ki a typhus bakteriologikus diagnosztikáját. A typhus- bacillusok az első héten majdnem mindig, a későbbi időben az eseteknek több mint felében kimutathatók a vérben. Legjobb e célra egy karvénából sterilen nyert 2-5 cm3 vért 5 cm3 sterilizált marhaepével keverni. (Igen jól használhatók a Merck-Darmstadt által forgalomba hozott KAYSER-CoNRADi-féle typhus-epecsövek.) A keverék 17—-24 óráig marad a költőkemencében. A typhus- és paratyphusbacillusok igen bőven nőnek benne és a szokásos eljárásokkal identifikálhatok. A bélsár vizsgálata typhusbacillusokra a fertőzés veszélyének kimutatása czél- jából gyakorlatilag igen fontos. A bacillusok kimutatása azonban itt a rendesen jelenlévő bacterium coli miatt igen nehéz. Jó eredményeket ad Drigalski és Conradi eljárása : agarlemezeken, amelyekhez lakmust, tejcukrot, natriumcarbonatot. keményítős húsvizet, nutroset és kevés B kristályibolyát (Höchst) tettek, csaknem kizárólag typhus- és colibacillusok nőnek. A többi savképző mikroorganismusok növését a kristályibolya megakadályozza. A colibacillusok elerjesztik a tejcukrot, savat termelnek és előbb piros színben nőnek, a typhusbacillusok azonnal kék színben. Már 18—24 óra után agglutinatio utján valamely agglutináló serummal identifikálhatok. A LöFFLER-féle malachitzöld táptalajt is jó eredménnyel használják az izolálásra. [Közönséges tápagar malachitzöld I. (Höchst) 1 : 6000 vizes oldatával.] Rajta csak typhus-, paratyphus- és néhány hasonló bacillus nő, colibacillus ellenben nem. Legkevésbé állandó a typhusbacillusok előfordulása a vizeletben. Ezen módszerek körülményessége és nehézségei mellett igen nagy értékkel bírnak a typhusbetegek vérserumának diagnosztikailag felhasználható tulajdonságai. Pfeiffer mutatta ki. hogy e vérserum specifikusan bacteriolytikus tulajdonságokkal bír az élő állatok hasüregében lévő bacillusokra. Gruber bizonyította be, hogy typhus- reconvalescensek és Widal, hogy typhusbetegek seruma is erősen agglutinálólag hat a typhusbacillusokra a testen kívül : mozdulatlanokká válnak és egymással összetapadnak. Az élénken mozgó bacillusok által zavarossá tett kultúra átlátszóvá válik. Az agglutinatio annál gyakoribb lesz, minél előrehaladottabb a betegség. A harmadik héten már csak egyes esetekben hiányzik. A korai diagnosist illetőleg tehát a tenyésztési módszerek többet érnek az agglutinálónál. A typhusbacillusok okozta megbetegedések kis számánál a paratyphusbacillusok
