Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. 35 együtt agglutinálódnak, de ez utóbbi intenzitásra nézve visszamarad a typhusbacillusok agglutinatiója mögött. Ezért a Gruber-Widal- féle próba megítélésére nézve fontos a használt serumnak a typhus- kultura mennyiségéhez való viszonya. Egy rész typhusserum elég ahhoz, hogy a typhuskulturának 50, 100, sőt még több hányadrészét csaknem azonnal, mindenesetre azonban 15—30 perc alatt agglutinálja. Különösen nagyfokú agglutinatiót érhetünk el, ha a próbákat 37° mellett legalább három óráig hagyjuk a költőkemencében. Más betegek seruma agglutinatióra csak 1 : 1, legfeljebb egész 1 : 30—40 és csak egész ritkán 1 : 100 viszonyban képes és sokszor lassabban is hat. A próba kivitelére a köpöllyel vagy beszúrással nyert vért ferdén állított kémcsőben megalvasztjuk. A kivált serumból egy fedőlemezkén előbb 1 cseppet keverünk egy 10—18 óráig a költőkemencében volt typhusbouillon- kultura egy cseppjével, miután előbb górcső alatt meggyőződtünk a baktériumok mozgékonyságáról. A fedőlemezkét csiszolt tárgylemezre tesszük és górcső alatt azonnal látjuk a különben élénken mozgó bacillusokat kis csomókban összetapadni. Ha a próba pozitiv eredményű, egy csepp serumot kémcsőben 50, 100 stb. csepp kultúrával keverünk és ebből próbát viszünk a mikroskop alá. Ha a bacillusok itt is mikroskopice csomókba tapadnak össze, ha a kémcsőben a zavaros folyadék feltisztúl és az agglutinált bacillusok a fenékre ülepednek le, biztosan typhus forog fenn. Ha a próba két hétnél hosz- szabb ideig lázas embernél egyáltalán negativ, úgy a typhust majdnem teljes biztonsággal kizárhatjuk, Tvphusragyanús jelenségek esetén ilyenkor először a para- typhus kerül szóba (lásd 13. oldal). Lényegesen egyszerűsített a próba kivitele azáltal, hogy Ficker előírása szerint Merck (Darmstadt) elölt typhus-bacil- lusok suspensióját hozza forgalomba, amelynek alkalmazása a hozzácsatolt egyszerű Instrumentarium segélyével azonnal lehetséges. Más, elölt bacillusokkal dolgozó eljárások kevésbé ajánlhatók. Kórjóslat. A typhusbeteg kórjóslatát legbiztosabban az érlökés és tüdők viselkedése alapján Ítélhetjük meg. Amíg az ütérlökés nem válik túlságos szaporává vagy irregularissá, kicsinnyé és puhává és az üterek tágak maradnak, a tüdőkben pedig nem keletkeznek súlyosabb elváltozások, nyugodtan nézhetünk a további lefolyás elé, hacsak nem lépnek fel előre nem látott események : bélvérzés vagy átfuródási peritonitis. Már említettük, hogy a prognosist mily komollyá teszi az előbbi és abszolút reménytelenné az utóbbi. A vesék elváltozásaival, profus hasmenésekkel járó esetek súlyos lefolyására is rámutattunk már. A diazoreactio eltűnése a vizeletben gyakran már jóval előre jelzi a kedvező lefolyást. Sokkal nehezebb a láz és idegrendszer állapotából való kórjóslat. A lázgörbe tipikus lefolyása mindig relative kedvező. Komolyabb jelentőségű a magas, kevésbé remittáló hőmérsékletek hosszabb elhúzódása vagy egy recrudescentia fejlődése. Kedvező az alacsony láz fiatal, erőteljes egyéneknél, míg idősebb és elgyengült egyéneknél az alacsony láz is halállal végződhet. E két véglet küzt azonban számos lehetőség van, amelyet nem lehet oly könnyen megítélni. Az idegrendszer részéről jelentkező kábultság, mussitáló deliriumok, psy- chosisok stb. legkevésbé sem zavarják a prognosist. Ellenben pehely- szedegetés és subsultus tendinum mindig súlyos fertőzés jelei. Nagyjelentőségű a betegek kora és constitutiója. Különösen kedvezően folyik le a gyermekek typhusa, igen súlyosan a 40.—50. életéveken túl levő öreg embereké. Rendkívül nagy veszélyben forognak 3*
