Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. 33 hólyagból és a bőrbe történő vérzések teszik kedvezőtlenné. Valamivel gyakrabban látunk heteken át elhúzódó, protrahált typhus-eseteket, melyeknél olykor a láz megszűnte után a betegek nem szedik össze magukat és elgyengülésben pusztulnak el. Gyermekeknél a typhus általában enyhébben folyik le, mint felnőtteknél. A láz ugyan ezeknél is magasra száll fel. a sensorium majdnem mindig zavart, sok gyermek az egész betegség alatt szakadatlanul mélyen somnolens; náluk is meglehetősen gyakran mutatkozik a beszélőképesség előbb említett időleges elvesztése. Az életveszélyes jelenségek azonban sokkal ritkábbak, mint a felnőtteknél. Csak meglehetősen ritkán látjuk a súlyos tüdőbeli elváltozásokat, a vérkeringés zavarait, mindenekfelett a bélvérzést és perforatiót, minthogy a typhus-íekélyek felületesebbek vagy egyáltalán nem jő létre fekélyesedés. Végül pedig a láz is átlag rövidebb tartamú. Idősebb egyéneknél, a 45. életéven túl. a typhus többnyire meglehetős alacsony hőmérsékekkel folyik le. Heteken keresztül 38 és 39°, sőt még 37 és 38° között ingadozhat a láz, a léptumor elég-, gyakran hiányzik, a roseolák rendesen csak szórványosan fejlődnek ki. Kezdettől fogva jelentékeny gyengeség szokott fennállani, ezért és mivel a bélben époly súlyos elváltozások jönnek létre és a láz gyakran soká eltart, a typhus igen gyakran kedvezőtlenül végződik. A lipcsei klinikán az 50. és 60. év közötíi betegek 40%-a halt meg. Kórisme. A jellemző tüneteivel teljesen kifejlődött typhus felismerése többnyire nem nehéz. A diagnosist mindenekelőtt a roseolák és a léptumor kimutatására, a lázgörbének gyakran oly tipikus alakjára, erőteljes férfiaknál és nőknél a lázhoz viszonyított ritka érverésre, a betegségnek többszöri lazással, szédüléssel, íej- és kereszt- fájdalmakkal való lsezdődésére alapíthatjuk. Kevésbé állandóak és ezért csak a biztos tünetek mellett való jelenlétük esetén értékesíthetők a híg consistentiájú és borsólészerű hasmenések. Támogatja a diagnosist továbbá a gyakran előforduló orrvérzés, a majdnem mindig jelenlévő száraz hörghurut. Igen nehézzé válik azonban a diagnosis a kezdődő vagy atypikus esetekben, amikor még roseolák és léptumor ki nem fejlődtek vagy egyáltalán hiányoznak. Mindenekelőtt óvakodni kell ily esetekben attól, hogy a diagnosist a kábultságra, a mormogással járó (mussitáló) deliriumokra, a betegeknek ú. n. status typhosus-ára alapítsuk, mert ezen ideges jelenségek a legkülönbözőbb fertőző megbetegedéseknél előfordulnak. Ily esetekben halasszuk el egyelőre a diagnosis pontos megállapítását és várjunk néhány napig. Ez idő alatt talán megjelennek a jellemző tünetek vagy legalább más, esetleg szóbajövő betegségeket kizárhatunk. Tuberculosis miliaris, általános sepsis, meningitis epidemica adnak leggyakrabban differentialdiagnosztikai megfontolásokra okot. Influenza, malaria, febris exanthematica, lépfene ritkábban jönnek tekintetbe. Az ezen betegségekkel szemben való differentialdiagnosist megbeszélésüknél fogjuk tárgyalni. L)e még ha be is várjuk a további lefolyást, még mindig marad- Mering: Belgyógyászat 3
