Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
csak lassankint engedik kifejezésre jutni. Ily esetekben pneumotyphus- ról beszélhetünk. Ezen tüdőbetegségek legtöbbjét vegyes infecliók idézik elő. A kábult betegnél rendesen nem okoznak szubjektív panaszokat. A pneumo- niáknál is csak mérsékelt köhögés áll fenn. Ha kevés köpet ürül is, az lobularis megbetegedéseknél nyákos-genyes, a kruposaknál jellemzően rozsdaszínű, néha tisztán véres. Nagyobbfokú pneumoniák fellépténél a typhusnál egyébként nem nagyon frequens légzés gyorsulása és meglehetős gyakran az addig halavány arc kipirulása tűnik fel objektive. Ritka esetekben a pneumoniákkal kapcsolatban vagy idegen test aspiratiója folytán tüdögrangrcvna jön létre. Egyes esetekben tüdö- tályogok is fordulnak elő. Olykor pedig a visszérthrombusokból vagy jobbszívbeli marantikus thrombusokból embolusok sodortatnak tova és így tüdöinfarctusok, néha még a tüdőütérnek vagy nagy ágainak azonnal halálos eldugulásai is keletkeznek. A typhus igen gyakran végzetes módon továbbfejlődésre bírja a már előbb fennállott, addig azonban latens tüdőtuberculosist. Néha meg a tuberculosis miliaris szétterjedését vagy egészen florid kifejlődését okozza. A pleurában néha serosus és genyes exsudatumok képződnek. Mindkettő kedvező gyógyhajlammal bir. Néha a savós exsudatumok igen nagy mennyiséget érnek el és már a többi typhus-jelenség határozott nyilvánulása előtt a betegség első napjaiban jelentkeznek (pleurotyphus). A pajzsmirigyben a typhus néha gyuladásos duzzadást okoz, amely rendesen gyorsan visszafejlődik. Az idegrendszer viselkedése többnyire annyira uralja a typhus kórképét, hogy alteratióját már a betegség neve is jelzi (rő^og=pára, gőz) és szokás is ideglázról beszélni. A betegség tetőfokán a betegek, kifejezett esetekben, mindig többé-kevésbé kábultak. Gyakran támadnak éjjel, súlyos esetekben nappal is deliriumok. A betegek többnyire nyugodtan, kifejezéstelen arccal, félig kinyitott szemekkel feküsznek és összefüggéstelenül mormognak (ú. n. febris nervosa stupida). Ritkábban nyugtalanokká lesznek és minden őrizetlen pillanatot felhasználnak arra, hogy az ágyat elhagyják (ú. n. febris nervosa versatilis). Mozdulataik majdnem mindig bizonytalanok és re- megők. Némely nagy mértékben apathiás, kábult beteg szakadatlanul tépdesi az ágytakarót és kapkodó mozdulatokat végez a levegőben (ú. n. pehelyszedegetés) vagy subsultus tendinum — az alkar és kezek inainak rövid izomcontractiók által okozott megrándulása — lép fel. Igen gyakran már mérsékelt somnolentiánál is ideges nagyothallás észlelhető a hallószerv organikus elváltozása nélkül. A vizelet és székletét sok súlyos esetben önkéntelenül ürül. Sokkal ritkább a vizeletrekedés, elég gyakori ellenben az ischuria paradoxa, vizeletcsurgás a túltelt hólyagból. Piomberg, .
