Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. A szubjektív ideges panaszokról, a fej-, kereszttáji- és végtagfájdalmakról, szédülésről már előbb volt szó. Más fertőző betegségekkel összevetve aránylag gyakran fejlődnek a typhus- nál psychosisok. Ezek többnyire már a lázas szak alatt lépnek fel deprimáló, a beteget rémítő képzetek kíséretében ; a beteg valamely családtagja szörnyű módon elpusztult, a beteget tolvajláson vagy istenkáromláson érték, nem tudja megkapni a tulajdon óráját, mert a takaróban van elrejtve stb. A kóros képzetek gyakran néhány hónappal a láz megszűnte után is fennállanak különben újból teljesen normalis intelligentia mellett, míg végre többnyire teljesen meggyógyulnak. Említésreméltók a beszélőképességnek szintén egészen a reconvalescentiáig eltartó, múlékony elvesztése, amit különösen gyermekeknél észlelhetünk, továbbá a legelőször Curschmann által leírt kataleptikus állapotok ideges személyeknél. Az ilynemű állapotoknál talált bonctani elváltozások : az agyburkok és agyállomány oedemája, az utóbbi felpuhulása és elszíneződése, kis gömbsejtes gócok a kéregben — nem állnak felismerhető összefüggésben a klinikai jelenségekkel ; azért tisztán functionalis méreghatásoknak tekintendők. Sokkal ritkábbak az idegrendszer organikus bántalmai. Még leggyakrabban észlelhetők meningitikus jelenségek (különösen tarkómerevség, súlyos esetekben végtagmerevség, általános hyperaisthesia, tűrhetetlen fejfájás stb.), melyek korai fellépésük esetén a kórképet teljesen uralhatják. Csak ritkán fordulnak elő agyvérzések, hevenyen keletkező és lefolyó általános myelitis, sclerosis multiplex. Igen ritkák továbbá neuritises elváltozások egyes izomterületek bénulásával, szemizom- zavarokkal, ataxiával, neuralgiás fájdalmakkal, különösen a sarkakon és talpakon. A szemeken csaknem mindig mérsékelt conjunctivitis, súlyos esetekben gyakrabban felületes szarúhártyafekélyek is fejlődnek ki. Csak ritkán támad az elülső csarnokban hypopyon vagy panophthalmitis. A fülben néha a gyuladásnak a torokból való tovavezetése folytán savós vagy genyes otitis media keletkezik. Az izmokon typhusnál az először Zenker által behatóan ismertetett parenchymás degeneratio jön létre albuminoid és zsíros szemcsézettséggel és különösen a has- és combizomzat erősen kifejlődött viaszos degeneratiójával. Az izomrostok pusztulása bizonyára hozzájárul a typhus-betegek nagyfokú gyengeségéhez. Különben pedig klinikailag ezen változás csak akkor lesz észrevehető, ha a megbetegedett izmok beszakadása által azokban vérzések jönnek létre. A csontokon, különösen a combcsonton, a tibián és ritkán a csigolyákon, egyes fiatalabb egyéneknél a reconvalescentia, néha a láz tartama alatt is a typhus-bacillusok behatása folytán csonthártya-gyuladások és osteomyelitises folyamatok jönnek létre, többnyire elgenyedéssel és a megbetegedett csontrészletek necrosisával. Még IV2 évvel a typhus után is láttam folyton újabb csontok megbetegedését. A spondylitis myelitises jelenségeket idézhet elő. Az Ízületeken egyes esetekben savós vagy genyes gyuladások észlelhetők. A bőrön az összes betegeknek mintegy négyötödénél az első hét végén vagy a második elején a typhus jellemző exanthemája, a roseola fejlődik ki. A gombostűfej egész lencsényi, világospiros, kissé kiemelkedő foltokat többnyire keskeny, halavány szegély veszi körül, amely őket élesen elhatárolja és tisztán kivehetővé teszi. Újjal teljesen elnyomhatok, tehát tisztán hypersemiásak. Bolhacsipés igen hasonló maradványaitól a központi excoriatio és a kis vérzés hiánya által külön29
