Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. 13 Különösen hatásos volna, ha az embereket mesterségesen immunizálhatnék a leggyakrabban fenyegető betegségek ellen. Azonban eddig még csak egy emberi fertőző betegségnél, a himlőnél sikerült az emberiség vaccinatiója által a betegséget megakadályozó vagy legalább lényegesen enyhítő oltási védelmet elérni. Az állatpassage által gyengített himlőméreggel, a tehénhimlővel való oltás elvben megfelel a PASTEUR-féle rabieskezelésnek. A diphtheriánál is sikerült az immunizálás az anti- toxintartalmú serummal. Azonban az elért immunitás rövid tartama miatt lehetetlen azt úgy keresztülvinni, hogy általánosan hatásos legyen. Igen értékes azonban oly egyéneknél, akik az infectio veszélyének különösen ki vannak téve. Még nem eléggé biztosak az immunizálás eredményei typhusnál, pestisnél és choleránál. így tehát a fertőző betegségek túlnyomó többségénél arra vagyunk utalva, hogy más prophylaktikus intézkedéseket tegyünk a megbetegedéssel szemben. Ezeknek célja a betegségnek átterjedését az egészségesekre megakadályozni. Eredményt e tekintetben csak akkor Ígérnek, ha pontosan ismeretesek azon utak, melyeken a betegség tovahalad. Az ez irányú nagy különbségek miatt csaknem minden betegség különös rendszabályokat igényel, amelyekről az egyes bántalmaknál fogunk szólni. Hasi hagymáz (Typhus abdominalis). Kóroktan. A hasi hagymáz kórképét a typhus, néha tán a colicsoportnak különböző — egymással azonban közel rokon -— baktériumai idézik elő. Leggyakoribb gerjesztő oka a typhusbacillus, melyet Ebertii és Koch láttak először, 1882-ben pedig Gaffky bizonyította be róla, hogy a typhust előidézi és tiszta tenyészetben elkülönítette. A typhusbacillus meglehetősen rövid, vaskos pálcika, amely folyadékokban csillószálak segélyével,- élénken mozog, górcsövileg azonban csak specialis festésnél látható. Alaki tulajdonságaiban, valamint tenyészetben is közel rokona az emberi bél rendes lakójának, a baktérium coli-nak és ezen többnyire ártalmatlan élősditől bizonyos, ámde egyenkint nem mindenkor állandó biológiai tulajdonságok által különbözik: így* a hagymázbacillus a baktérium colival ellentétben a szőllőcukrot sohasem erjeszti, a tejet megsavanyítja, de meg nem alvasztja, bouillonban indolt nem képez, főkülönbségük azonban abban rejlik, hogy a typhus-betegek vérsavója a typhusbacillust agglutinálja, a baktérium coli-ra ellenben befolyással nincs. Az esetek kisebb számában (Brion és Kayser kimutatása szerint 4,5%-ban) a typhusbacillus egy válfaja, a paratyphusbacillus szolgál gerjesztő okul, melyet legelőször SchottmÜller mutatott ki : A és B típusát különböztetjük meg. Tenyészetben mindkettő csaknem úgy fejlődik, mint a typhusbacillus, (csakhogy a B típus burgonyán szürkésbarna vastag felrakodást képez, hasonlóan a baktérium colihoz), a szőlőcukrot azonban elerjesztik, bár sokkal gyengébben, mint a coli-bacillusok, úgyhogy a bakteriológiai diagnosisnál leírandó Drigalski-Conradi- féle táptalajokon épúgy, mint a typhusbacillusok, kék színben nőnek. A és B tipus a typhusbacillusokkal ellentétben a semleges pirosat redukálja. A para- typhusbetegek seruma nem agglutinálja a typhusbacillusokat, a paratyphusbacil- lusokat azonban igen. A typhusbetegek seruma ellenben néha a paratyphus- bacillusokat is együtt agglutinálja. Erre még visszatérünk.
