Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
n Romberg, lázcllenes szereket (chinin, antipyrin, antifebrin stb.) adtak be nekik. így szállították le a lázas hőmérséket. A gyógyszeres kezelést a szereknek kellemetlen mellékhatásai folytán csakhamar abbahagyták; a hidegvízkezelésnek még ma is számos követője van. Tény, hogy a láz tetőfoka gyakran összeesik az infectio más következményeivel, melyek még a mostani felfogás szerint is a vízalkalmazást indikálják. De nem mindig áll így a dolog. A vízalkalmazás alacsony hőmérséknél szükséges és magasnál felesleges lehet. A testalkatrészeknek láz okozta szétesését a láz leszállítása helyett megfelelő táplálással hatásosabban tudjuk ellensúlyozni. Számos tüneti, a betegségek egyes jelenségei ellen irányuló intézkedésről az egyes bántalmak részletes kezelésénél lesz szó. Mindenkor az volt az orvosok óhajtása, hogy necsak a szervezetet erősítsék a betegségek elleni harcban, hanem a kórokot magát is megtámadják. Ezen óhajtásnak tapasztalatilag megfeleltek a váltóláznál az 1639-ben Európába hozott chinakéreg, a heveny izületi csúznál a salicyl- sav, antipyrin és más antirheumatikus szerek. Ezen gyógyulásokat legalább a maláriánál érthetővé tette annak felismerése, hogy a gyógyulás oka a kórokozó parasiták elpusztulásában rejlik. A hasonlókép specifikusan ható gyógyszerek kutatása a többi heveny fertőző betegségnél eredménytelen maradt. Ekkor a bakteriológia haladása néhány más fertőző betegség specifikus gyógyszerének felfedezését tette lehetővé. Az első lépést ezirányban Pasteur tette. A szerzett immunitásra vonatkozó kísérleteiből kiindulva, melyeknél a gyengített infectiosus anyaggal való oltás révén védelmet ért el a teljesen virulens mikroor- ganismusokkal való későbbi fertőzéssel szemben, 1884-ben kimutatta, hogy a veszettség kitörése még a veszett állat harapása folytán bekövetkezett infectio után is megakadályozható, ha a beteget lyssás tengeri nyulak kiszárított gerincvelejével kezelik. Ez t. i. a még ismeretlen fertőző anyagot gyengült alakban tartalmazza. Ezen eljárás elve azonban — sajnos — hasonló módon semmiféle más emberi fertőző betegség kezelésében nem érvényesül. Az emberi tüdőgümőkórnak a KocH-féle tuberculinnal — egy tuber- culosisb acillusokból nyert méreggel — és különböző módosulataival való kezelése kezdetben teljes eredménytelenséggel járt. Ily körülmények közölt korszakalkotó haladás volt, midőn Behring 1890-ben aktive immunizált állatok serumával a diphtheriát és a tetanust gyógyítani tudta, ha a serumot kellő mennyiségben és az infectio után nem tűikésőn fecskendezte be. Ezen serumlherapiá-nál a beteg szervezet készen kapja az antitoxint, amelyet a dolgok természetes rendje szerint előbb önmagának kellett volna termelnie és ez a vérben keringő mérget ártalmatlanná teszi. A diphtheria- és tetanusméreg és antitoxin képződéséhez hasonló eredményt ezen úton a többi fertőző betegségnél eddigelé nem sikerült elérni. Az ugyanazon irányban pl. a streptococcus- fertőzésnél, pestisnél stb. történt kísérletezésről a megfelelő fejezetekben lesz szó. Más immunizáló eljárások a kezelésnél még nem vezettek biztos eredményre. A prophylaxis számára a heveny fertőző megbetegedéseknél tág tér nyílik. Ez is csak a bakteriológia fejlődésével nyert biztos alapot.
