Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - Gégebetegségek
210 Midler, hangtalanná válik. A légzés e mellett akadálytalan. A hangszalag- feszítők, nevezetesen a m. thyreoarytaenoideus hűdésénél a hangszalagok a phonatio alatt elernyedtek és szabad szélük nem egyenes, hanem kissé kifelé domborodik úgy, hogy a hangrés lándzsaszerűen tátong. Az egész n. recurrens egyoldali és tökéletes hűdésénél a megfelelő oldali hangszalag úgy a hangadásnál, mint a légzésnél is oly állásban van, amely a középen van az adductio- és abductioállás közt (hullaállás). Phonatiónál az ép hangszalag egészen a hűdöttig mozog, ameny- nyiben a középvonalon áthalad és az époldali kannaporc kissé a hűdött oldal kannaporca mögé fekszik. A hűdött oldali kannaporc ez esetben többnyire kissé előfelé fekszik. A hang elvesztette csengését. Kétoldali tökéletes recurrenshűdésnél mindkét hangszalag mozdulatlanul áll hullaállásban ; nincs jelentékenyebb légzési zavar, ellenben aphonia van jelen. Ha azonban mindkét recurrens megbetegedésénél ez idegek hűdése nem tökéletes, az abductorok (t. i. a posticusok) működési gyengesége van túlsúlyban, míg a hangszalagzárók tónusa jobban megtartott és a mindkét oldali posticus-hűdés képe áll előttünk, t. i. a hangszalagok a légzésnél is a középvonal közelében állanak, a belégzés igen nehezített és sajátságos kukorékoló hanggal történik. Ily kétoldali recurrens-hűdés lordul elő néha golyváknál és a nyak vagy felső mellkas-kimenet daganatainál. A n. laryngeus superior hűdésénél az epiglottis mozdulatlanságán és a hangszalagfeszítés könnyebb zavarán kívül a gégenyálkahártya ansesthesiája, a köhögési reflex hiánya (t. i. a köhögés -hiánya idegen testeknek a gégébe való bejutásánál), félrenyelés áll fenn ; a gége érzés- telenségénél mindenkor a nyelési pneumonia veszélye áll elő, mivel a gége a mélyebb légutak bemenetének legfontosabb őrzője. Az egész öolygóideg hűdéseinél, pl. a koponyaalap törései után, az azonoldali gégefél ansesthesiáján és hűdésén kívül a garatizomzat mozdulatlanságát találjuk : nyelésnél és öklöndözésnéi a megfelelő oldali garatív nem mozog a középvonal felé. Cerebralis gócok, pl. apoplexiák csak ritkán és ekkor is csak múló zavarokat idéznek elő a gége beidegzésében, azonban a nyúltvelő megbetegedései, nevezetesen a vagus magé a fossa rhomboidea fenekén, gége- hűdésekhez vezethetnek, így pl. a tabes dorsalis, syringomyelia és bul- baris paralysis. Ez utóbbinál a betegség későbbi lefolyásában többnyire elégtelen hangrés-zárás jön létre, a betegek nem tudnak többé fenhangon beszélni, nem tudnak erősen köhögni és könnyen félrenyelnek. Syringo- myeliánál nem ritkán találunk egyoldali hangszalaghűdéseket, tabes dor- salisnál a hangszalagliűdéseken kívül néha hangrésgörcs is támad (l. következő oldal). Sokkal gyakoribbak oly gégehűdések, amelyeket a n. recurrens öántal- mazottsága okoz. Ezen ideget a mellűrben rákos vagy gümős nyirokmirigyek, sarkomás gátőr daganatok, valamint aorta-aneurysmák nyomhatják és megszakíthatják. Aorta-aneurysmánál a recurrens-hűdés többnyire baloldali. Továbbá daganatok (pl. a pajzsmirigy daganatai), vagy a nyakon végzett műtétek bántalmazhatják a recurrenst; rheumatikus és toxikus recurrens-neuritiseket is leírtak. Úgy a nyúltvelő megbetegedéseiből kiinduló, mint a környéki recurrens- lsesiók okozta gégeizomhűdésekre nézve áll azon szabály, hogy kezdődő és tökéletlen hűdésnél először a m. posticust, tehát a hangrésnyitót
