Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - Gégebetegségek
A légzőszervek betegségei. 211 támadják meg. A beteg hangszalag tehát mediánállásban van ; csak később, ha a hűdés tökéletes lesz, mozdulatlanok az összes hangszalagizmok, tehát az adductorok is és ekkor húzódik a hangszalag kifelé, hullaállásba. Ezen organikus hűdésekkel szemben, amelyeknél — legalább kezdetben — a hangrés tágítóinak működési zavara szokott túlsúlyban lenni, a functionalis vagy hysterias hűdéseknél a hangrés zárásának lehetetlensége áll lenn. Ezen elnevezés alatt oly hűdéseket értünk, amelyeket nem az idegkészülék bonctanilag kimutatható bántalma okoz, hanem képzelődésen (autosuggestio) és az akarat képtelenségén (abulia) alapulnak. Ennek megfelelőleg ezen hysteriás hangszalaghűdések mindenkor kétoldaliak, mivel akaratunkkal egy hangszalagot sohasem mozgathatunk egyedül, «functionalisak» annyiban, amennyiben a hangszalagok csak a beszédműködésben vesztették el azon képességüket, hogy egymáshoz illeszkedjenek, míg a köhögésnél, amely hangos marad, azonnal zárnak. A betegek a hysteriás hangszalaghűdés folytán hangtalanok, aplioniásak, csak suttogó hangon tudnak beszélni. Gégetükörrel végzett vizsgálat azt mutatja, hogy phonatio kísérleténél a hangszalagok nem zárnak, hanem csak tökéletlenül közelednek úgy, hogy a hangrés egyen- szárú háromszögként nyitva marad. Erős faradizálás, hanggyakorlatok és egyéb suggestive ható módszerek a zavart gyakran azonnal megszüntethetik, némely esetben azonban a hysteriás aphonia makacs és recidi- vákra hajlamos. Gyenge idegzetű és hysteriás egyéneknél gyakran csatlakozik heveny gégehurutokhoz. —Spasticus aphoniának nevezzük azon hangzavart, amely olykor szintén hysteriás egyéneknél fordul elő és amelynél a hang elvesztette csengését és nyomott, mivel a hangszalagok igen erősen és görcsösen illeszkednek egymáshoz és nem jutnak normális lengésekbe. A feszítők hüdésének nevezzük a hangrés lándzsaszerű tátongását, amely gyakran heves gégehurut következtében támad. A hangszalagban fekvő m. thyreoarytaenoideus hiányos feszülése okozza és a laryngitis gyógyulásával önmagától eltűnik. Spasmus glottidis, hangrésgörcs (nem tévesztendő össze a pseudo- kruppal! 1. 203. oldal) főként csecsemőknél fordul elő az első életévben és pedig túlnyomóan satnya, ideges, gyenge, emésztési zavarok folytán lefogyott gyermekeknél, akik dohos szobákban élnek; gyakrabban keletkezik a tél vége felé, mint más évszakokban. A hangrésgörcsben szenvedő gyermekek többsége különösen a fejcsontok rachitischen (craniotabes) szenved; sokan a tetania tüneteit, azaz a végtagizmok, főként a kezek görcsös, to- nikus összehúzódásai is mutatják. A hangrésgörcs abban nyilvánul, hogy rövid ideig tartó rohamok folytán a hangrés görcsösen záródik, miközben a légzés teljesen szünetel. A légzési izmok, különösen a rekesz, többnyire résztvesznek a görcsben. A hangrésgörcs hirtelen kezdődik, nem ritkán valamely izgalom vagy ijedtség után ; néhány kapkodó légzőmozgás történik, ezután szünetel a légzés, az arc halvány, később szederjes-kékes, a szemek mereven tekintenek vagy görcsösen oldal- vagy felfelé fordulnak, a test megfeszül, olykor néhány rángó mozgás támad a végtagokban. Néhány másodperc- fél perc múlva a légzés ismét visszatér, de az első belégzések tökéletlenül nyitott hangrés mellett történnek és ezért fütyülő, stridorosus hang kiséri azokat. Ha a légzés ismét a rendes mederbe jutott és az öntudat visszatért, a gyermekek kezdetben 14*
