Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. II Közel fekvő gondolat, hogy az eközben a sejtekben működő védanyagok keletkezését az EHRi.iCH-féle hypothesis analógiája szerint képzeljük el. Közel rokonok Pfeiffer bakteriolytikus anyagaival és szintén a baktériumoknak a sejtekre való hatása folytán keletkeznek, az immunitásra nézve azonban bizonyára közvetlen jelentőség nélküliek, a Gruber és Durham által a vérserumban felfedezett azon substantiák, amelyek a testen kívül is a baktériumok összetapadását és mozgásuknak megszűnését hozzák létre. Ezen ayyiu- tininek specifikus természetűek, mely tulajdonságukat néha elfedi azon körülmény, hogy a fajrokon baktériumok olykor együtt agglutinálódnak. Már a betegség tartama alatt képződnek és annak megszűnését évekkel túlélik. Az agglutinatiónak így nagy diagnosztikus jelentősége van. Már minimális mennyiségű serum elegendő arra, hogy egy lUO -lOUO-szer nagyobb tenyészetmennyiség élénken mozgó baktériumait összetapassza és egyes halmazok alakjában mozdulatlanul lesü- lyessze. Agglutináló substantiák mindeddig a typhus abdominalisnál, choleránál, pestisnél, pneumoniánál, visszatérő láznál, epidemikus dysenteriánál találtattak; az aggluíinatiót különösen a typhus diagnosisára Widal eljárása szerint kiterjedt módon alkalmazzuk. Az Emmerich és Loew által a bacillus pyocyaneusnál, a Kutseher által az élesztőben talált fehérjeoldó, talán trypsinszerű fermentumoknak (melyet a bac. pyocyaneusnál pyocyanasenek neveznek) az immunitásnál való együttműködése szintén kétséges; annyi bizonyos, hogy elölt mikroorganismusokat feloldani képesek. Talán hasonló anyagok játszanak' szerepet a baktériumoknak a sejtekre való hatásánál is. A heveny fertőző betegségek kezelésénél a szervezetet védőtörekvéseiben támogatni iparkodunk. Arra törekszünk, hogy ágyban fekvés,, az emésztő szervek állapotához alkalmazott és a zsír és fehérje pusztulását ellensúlyozó táplálkozás és megfelelő italok állal fen tartsuk a beteg erőbeli állapotát. Gondos tisztaság, levegő és lény ebben hathatós segédeszközök. Az infectio fenyegető és kellemetlen következményei ellen megfelelő eljárásokat alkalmazunk. Első sorban a központi idegrendszernek és az életre nézve fontos központjainak zavaraira kell ügyelnünk. Hydrotherapiai eljárások által iparkodunk leküzdeni a sensorium zavarait és a hiányos légzést. E célból a beteg állapotához képest különböző hőmérsékletű fürdőket alkalmazunk, esetleg hideg leöntésekkel vagy lemosásokkal, az ágyban való paskolások- kal és begöngyölésekkel kapcsolatban. A fenyegető véredénybénulásonV. a vasomotorfeszülést fokozó szerekkel (coffein, kámfor) iparkodunk elejét venni ; ugyanezen szerekkel, esetleg digitalisszal küzdünk a szíverö gyengülése ellen is. Az infectiosus keringési zavaroknál a szeszes italok hasznosak; hatásuk még ismeretlen. A gyakran oly veszedelmes tüdömegbetegedésekei szintén hydrotherapiai eljárásokkal kezeljük, amelyek a lélegzést élénkítik, az expectoratiót elősegítik és talán a tüdők jobb vérellátása révén a fertőzés további terjedésének is gátat vetnek. A lázat önmagában véve, hacsak excessiv fokot nem ér el, manapság az orvosoknak legnagyobb része nem veszi olybá, mint amely különös intézkedéseket igényelne. Az elmúlt korszakban, amikor az infectiosus betegségeknek majdnem összes általános tüneteit az emelkedett hőmérsék hatásából magyarázták, a kezelés eszménye az volt, hogy a testhőmérsé- ket a normalis fokra szállítsák le, és így összes következményeinek elejét vegyék. Először a hidegvizkezelést alkalmazták, amelynek behozatala körül újabb időben különösen Brand, Jürgensen, Liebermeister szereztek érdemeket. A betegeket, ha hőmérsékletük egy bizonyos tokot, pl. 39’5°-t meghaladott, hideg vagy langyos fürdőbe helyezték ; továbbá
