Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - Gégebetegségek
208 Müller} dritis a gége porcos vázát is elroncsolhatja. Gyakran csatlakoznak a gége syphilitikus megbetegedéseihez a légcső és nagy hörgők hasonló fekély- ződései, amelyek következtében a beteg köhög és genyes véres tömegeket expectorál ; a gyógyulás után gyűrűalakú hegképződés mellett szűkület és megfulás veszélye támad. A gyógykezelés antisyphilitikus kúrákban, különösen jodkalium használatában áll, ami ugyan a fekélyeket gyorsan gyógyulásra szokta bírni, de a veszélyes heges szűkületeket természetesen nem tarthatja távol. Ezeknek tágítását bougiek bevezetésével kísérelhetjük meg. A gűmőkóron és luesen kívül néha a hasi hagymáz és tüdőgyuladás vezet gégefekélyek képződésére; ezek mint piszkosszürke lepedékes defectusok jelennek meg az epiglottis szabad szélén vagy a kannaporcközti tájon. A gége daganatai. A gége jóindulatú daganatai, az ú. n. gégepolypusok közt említendők a fibromák, melyek sima, kerek, pirosas, gombostűfejnvi—borsónyi daganatok alakjában ülnek a hangszalagokon ; ha a phonatiónál a hangszalagok közé jutnak, lengéseiket zavarják és rekedtséget vagy kettős hangot idézhetnek elő. A hangszalag szélén ülő igen kicsiny fibromákat «éneklési csomó»-knak (Sängerknötchen) nevezzük. A papillomák málnaszerű, gyakran multiplex alakban támadó, szemölcsös, piros növedékek, amelyek különösen az elülső gégefalból, de itt-ott a gége belsejének más részeiből is indulnak ki. Gyakran találhatók gyermekeknél is és ha nagyobbak, nemcsak a hang zavarával, hanem légszomjjal és fuladás veszélyével is járhatnak. -Műtéti eltávolításuk után nagy hajlamot mutatnak a kiújulásra. Néha a gégepolypus képe mögött gümőkór rejtőzik. A gégerák többnyire csaka későbbi életkorban fejlődik ; leggyakrabban a hangszalagokból vagy álhangszalagokból indul ki és vagy szívós, diffus beszűrődés, vagy széles alapon ülő, egyenetlen, karliolszerű daganat alakjában fejlődik. Gyakran már jókor korlátozva van a hangszalag mozgása, amelyen vagy amelynek közelében a rák székel, amennyiben a folyamat az ugyanazonoldali kannaporc perichondriumára is átterjed. A daganat lassanként növekszik és mérsékelt hangzavarokat okoz, köhögési ingerrel azonban rendesen nem jár. Öregebb embereknél köhögés nélkül kifejlődő idült rekedtség rákra gyanús. A daganat jelentékenyebb nagysága esetén zörejes légzés (stridor) és légszomj jöhet létre. A gégemelletti, később az állkapocsalatti szegletben levő nyirkmirigyek is megduzzadnak és keménységük a rákos beszűrődés mellett szól. További lefolyásában a daganat rendesen fekélyesen szétesik, ekkor fájdalmak, nyelési panaszok, valamint vérzések is támadnak; a fekélyeket geny- coccusok fertőzik és így gyuladásos folyamatok, nevezetesen perichondritis és gyuladásos oedema jönnek létre stenosis jelenségeivel. Az utóbbi számos gégeráknál végre is légcsőmetszést tesz szükségessé. Ha a rákszövet szétesése eves lesz, a betegek undorító bűzt terjesztenek. Ha az eves termék a hörgőkbe és a tüdőbe lefolyik, vagy ha hiányos gégezárás következtében az ételek a légutakba jutnak, nyelési pneumonia áll elő láz kíséretében és rendesen ez vet véget a borzasztó szenvedéseknek. Ha a gégerákot jókor felismerjük, laryngofissurával és a daganat alapos eltávolításával, esetleg az egyik gégefél kiirtásával tökéletes és tartós gyógyulást érhetünk el. Ha a rák olyannyira előrehaladt, hogy műtét többé nem lehetséges, arra kell gondolnunk, hogy számos esetben
